Manapság divatba jött az alternatív eskütétel, az ellenzéki képviselők január elején saját követeléseik mellett kötelezték el magukat ily módon az Országház lépcsőjén.
Az említett honatyák és honanyák memóriájában talán már távoli, halvány emlék csupán az a tavaly májusi nap – éppen a nyolcadik a hónapban –, amikor esküt tettek többek között az Alaptörvény és a jogszabályok betartására.
Ideje emlékeztetni őket fogadalmukra, mert az utóbbi hetek eseményei azt mutatják, hogy az ellenzéki pártok magasról tesznek a magyar törvényekre, és tudatos provokációkkal, a jogszabályok áthágásával igyekeznek jelentéktelenségüket feledtetni, politikai létjogosultságukat indokolni a közvélemény előtt.
Számos példát sorolhatnánk, kezdve attól, hogy fizikai erővel akadályozták az országgyűlési szavazás lebonyolítását, egészen az MTVA székházában bemutatott, abszurdba hajló randalírozásukig.
Nem is meglepő, hogy ezek a pártok képtelenek, de talán nem is akarnak elszámolni törvényes keretek között a költségvetési támogatásaik felhasználásáról.
Az Állami Számvevőszék évről évre kénytelen figyelmeztetni őket – a Jobbiktól a Párbeszéden át a Momentumig –, hogy legyenek olyan szívesek, és nyújtsák be határidőre a részletes pénzügyi beszámolóikat, most éppen a tavalyi kampányköltéseikről, mindhiába. Közben pedig folyamatosan azt hazudják, hogy ők mindent a törvényeknek megfelelően tesznek, de a „diktatúra számvevői” politikai elfogultságtól vezérelve vegzálják őket, és ellehetetlenítik szegény ágrólszakadtakat az aktuális állami támogatásuk felfüggesztésével.
Azok az ellenzéki politikusok veszik semmibe a közpénzek elszámolásának szabályait, akik korrupcióval, lopással, csalással vádolják az Orbán-kormányt – reggel, éjjel meg este. Annyira arcátlanok, hogy számonkérnek minden fillér kormányzati költést, de ők milliós fizetésekkel honorálják az adófizetők pénzéből saját propagandistáikat, kampánystábjuk tagjait, mint ahogy Soros György és Guy Verhofstadt ifjú reménységei tették.
A Momentum ugyan nem jutott parlamenti mandátumhoz 2018-ban, így esküt sem kellett tenniük, de a pártfinanszírozási szabályok rájuk is vonatkoznak.
Ők szeretnének a választók bizalmából a magyar törvényhozásban képviselethez jutni, akik szavakban a korrupció ádáz ellenségei, de a saját állami támogatásukkal sem tudnak elszámolni? Nyilvánvaló, hogy a felelőtlenség és a gátlástalanság ilyen szintjén álló emberekben egy percig sem bízhat meg a józanul gondolkodó választópolgár.
Nem jelent felmentést, de némi magyarázattal szolgálhat a nevezett pártok visszatérő és szándékos törvénysértéseire, hogy olyan forrásokból is gazdálkodnak, amelyeket titokban akarnak tartani. A pártból kivált egykori jobbikosok beszámolóiból is mindenki számára egyértelmű, hogy egy oligarcha milliárdos nagyságrendben tolta a pénzt a Jobbikba, amit különböző trükkökkel kellett legálissá varázsolni vagy láthatatlanná tenni.
A Momentum kampánygazdálkodását is homály fedi, hiába mutatták be időközben az adatokat: annyi plakáthelyet számoltak el, mintha az ország összes hirdetési felületén csak ők szerepeltek volna.
Az persze már korábban kiderült, hogy teljesen hiteltelenek és alkalmatlanok egy ország irányítására. Van azonban egy rajtuk túlmutató, a kisstílű trükközésüknél súlyosabb következménye is ténykedésüknek. A törvények semmibevételével, a jogállami alapintézmények tekintélyének aláásásával veszélyes tendenciát indíthatnak el a társadalomban.
A jog kötelesség nélkül ugyanis kiváltság, ami senkinek sem jár egy demokráciában. Még Soros György legjobb tanítványainak sem!