Kontinensünk gazdasági motorja Európa politikai motorjává vált, és ez ellen már semmit sem tehetünk. A második világháború óta soha senkinek nem volt akkora hatalma, mint Merkel asszonynak. Tőle függ Görögország sorsa. Ő mondja meg, hogy a brit elvárások alapján megreformálható-e az Európai Unió. Rajta múlik, hogy az elkanászodott Lengyelországot megbünteti-e Brüsszel. Angela Merkel élet és halál ura. Ez pedig Európa nagy tragédiája.
Egy olyan politikus irányítja jelenleg Európát, akit, úgy tűnik, elvakított személyes meggyőződése és elhibázott politikájához való ragaszkodása. Tavaly több mint egymillió ember érkezett a Közel-Keletről Németországba az ő meghívására, idén újabb egymillióval számol a német belügyminisztérium. A kérdés az – s mindig is az volt –, hogy meddig tűri mindezt a német kancellár asszony. Az eddig látottak alapján sokáig.
A tavaly tavasszal elindult bevándorlási hullám óta egyszer sem tántorodott el álláspontjától, semmi sem késztette meghátrálásra. A menekültszállások elleni sorozatos támadások, a menekültek elleni atrocitások, a hatalmas nyomás alá helyezett és az erőforrások hiányával küszködő hatóságok segélykiáltása, illetve az áradattal megbirkózni kényszerülő Bajorország fenyegetése sem.
Most már kétség sem férhet ahhoz, hogy a szilveszteréjjel Kölnben és más német nagyvárosokban történt tömeges szexuális bűncselekeményeket részben menedékkérők követték el. Ebben a helyzetben csak egy őrült vagy érzéketlen ember képes a tettesek oldalára állni, és kifogásokat keresni, hogy miért a lengén öltözködő lányok, a bevándorlók igényeihez alkalmazkodni képtelen állam, az intoleráns társadalom vagy egész egyszerűen a fasiszták a felelősek a történtekért.
Szerencsére Angela Merkel is elítélte a nők tucatjainak borzasztó lelki traumát okozó támadásokat, és a hét végén a menekültügyi szabályok szigorítását jelentette be. Hogy ez a gyakorlatban pontosan mit jelent, azt egyelőre nem tudhatjuk, de abban szinte biztosak lehetünk, hogy a szigorítások egyelőre nem hoznak változást a kancellár gondolkodásmódjában. A multikulturalizmus ugyanis szent és sérthetetlen, annak minden árnyoldala ellenére. Angela Merkel tovább halad az általa megjelölt útvonalon, mi pedig találgathatjuk, hogy mi lesz a következő lépése.
Sosem volt időszerűbb Európa összefogása, mint most, mégis azt láthatjuk, hogy a közös terv és akarat hiányában az egyes uniós tagállamok egyedül, egymással konszenzusra jutva, illetve csoportokba szerveződve cselekednek.
Egyes tagállamok már rég megadták a választ: a schengeni övezet külső határait hermetikusan le kell zárni, az illegális bevándorlást ezáltal meg lehet fékezni, az embercsempészek tevékenységét ellehetetleníteni, a terroristákat elfogni, a migrációáramlatot ellenőrzött, szabályozott mederbe terelni. Németország pedig továbbra is annyi menekültet fogadhat be, amennyit akar.
Az egyre szorosabb gazdasági és politikai európai integráció mára meghozta gyümölcsét: egy vezérelv, egy ideológia létezik, s aki ennek ellent mer mondani, az a berlini kancellária és a brüsszeli bizottság haragjával szembesül. Ez Európa nagy tragédiája.