2011. július 12.: a bajba jutott devizahitelesek lakását megvásárló nemzeti eszközkezelő mielőbbi létrehozását sürgeti az MSZP a forint árfolyamának a svájci frankhoz viszonyított esése miatt.
2012. március 21.: az MSZP szerint a Nemzeti Eszközkezelő igénybevételének kritériumai „alávaló módon” válogatnak a bajba jutott devizahitelesek között, és a „legvégső stádiumban” lévő devizahiteleseknek mindössze az 5 százalékán segít.
2012. április 4.: fiktív szervezetnek nevezte a Nemzeti Eszközkezelőt Korózs Lajos, az MSZP elnökségi tagja szerdai budapesti sajtótájékoztatóján, jelezve, hogy tudomása szerint a társaság egyetlen lakást sem vásárolt meg fennállása óta.
A fenti mondatokat csak azért idéztem fel, hogy ezzel is bemutassam a szocialisták következetességgel cseppet sem vádolható politikáját. Először azért verték az asztalt, hogy az Orbán-kormány hozza létre a nemzeti eszközkezelőt, majd amikor a devizahitelesek megsegítéséhez ezt több lépés mellett a kabinet megtette, akkor meg elkezdték támadni az intézményt.
Aki nem emlékezne rá, az eszközkezelőt 2011-ben az Otthonvédelmi akcióterv részeként alakították meg azzal a céllal, hogy az állam megvásárolja a bajba került adósok ingatlanát és biztosítsa számukra a bérlés lehetőségét. A programmal mintegy 36 ezer otthont sikerült megvédeni, és mintegy 154 ezer ember menekült meg a többmilliós hiteltartozástól.
Mindez úgy ment végbe, hogy az érintettek továbbra is az otthonukban maradhattak. Nem kellett összepakolniuk, várni a végrehajtókat, és elmondani a gyereküknek, hogy most elköltözünk valahová, búcsúzz el a szobádtól, majd csak lesz valahogy…
Honnan indult a történet? A következő számok önmagukban is beszédesek. Amíg 2002-ben a hitelezési piacon 60 milliárd forintot tettek ki a devizaalapú lakáskölcsönök, addig ez az összeg 2010-re 7000 milliárd forintra duzzadt. Olyan mértékű felelőtlenséggel adtak pénzt a bankok, hogy arra nincsenek szavak.
Megtehették, mert a balliberális kormányok semmit nem tettek ez ellen. Sőt azzal, hogy beszántották az első Fidesz-kormány lakástámogatási rendszerét, utat adtak a devizahiteleknek.
Érdekes, sem az akkori Pénzügyminisztériumot, sem a pénzügyi felügyeletet nem izgatta a dolog. Iszonyatos örökséget vett át 2010-ben az Orbán-kormány, amelynek csak több intézkedéssel sikerült orvosolnia a problémákat. Szükség volt az árfolyamgátra, a bankok elszámoltatására, a forintosítással a devizahitelek megszüntetésére és a többi között a nemzeti eszközkezelő létrehozására.
Mindezt egyszerűen úgy is megfogalmazhatjuk, hogy amit a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok idején elveszítettek az emberek, azt 2010 után visszakapták.
Mert 2010 előtt a válság és a felelőtlenség irányította a gazdaságpolitikát: lefulladtak a gazdaság motorjai, nőtt a munkanélküliség, így egyre többen szembesültek azzal, hogy nem tudják kifizetni a hónapról hónapra emelkedő törlesztőrészleteket.
Az elmúlt nyolc évben végbement építkezéssel eljutott az ország oda, hogy az adósok kedvezményes feltételekkel visszavásárolhatják az eszközkezelőnek felajánlott ingatlanjaikat.
Jellemző a szocialistákra, hogy most sem hazudtolták meg saját tehetségtelenségüket.
Az új lehetőségről Bangóné Borbély Ildikónak az jutott az eszébe, hogy vajon mindez mekkora teret ad a lakásmaffiának. Jobban tette volna, ha a kérdés helyett inkább azon gondolkodik el, hogy az országos lakásmaffia tevékenysége éppen akkor virágzott, amikor a szocialisták és az SZDSZ képviselői irányították az országot. Akkor lehetett becsalogatni az embereket az adósságcsapdába, majd a lakásokat bagóért elárvereztetni.
Ennek az időszaknak vége, ideje lenne felébredni!