„Én, … fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek; jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; országgyűlési képviselői tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom” – így kezdődik annak az eskütételének a szövege, amely legutóbb a 2018-as választások után hangzott el a Parlament üléstermében. Tehát azok a politikusok, akik a következő négy évre mandátumot kaptak a választóktól, arra esküdtek fel, hogy a haza érdekében cselekedjenek.
Bár május óta még csak néhány hónap telt el, vannak olyan pártkatonák, akiknek ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy totálisan szembemenjenek azzal, amire felesküdtek. Igaz, ez nem számít különösebb meglepetésnek, hiszen van, aki csak ott folytatja, ahol korábban abbahagyta.
Itt van például rögtön a Demokratikus Koalíció. Gyurcsány Ferenc alakulatának nagy gyakorlata van abban, hogy ahol csak tud, keresztbe tegyen az Orbán-kormánynak. Még az sem számít, ha ezzel az egész országnak ártanak. Úgy tűnik, hogy a hazát valamiféle műveleti területnek tekintik.
Azaz: semmi nem elég drága ahhoz, hogy ne rúgjanak egyet a kabinetbe. Az unióban is megszavaznak mindent, ami elmarasztalja Magyarországot, aztán megsértődnek azon, ha ezt a magyar választók nem nézik jó szemmel. Az már egészen világos, hogy ezzel a magatartással nem lehet a támogatottságukon erősíteni.
A kígyók sem azért kígyóztak az áprilisi választáskor, hogy többségük a DK melletti karikába tegye az ikszet. Egyelőre azonban semmilyen pofon nem elég ahhoz, hogy változtassanak ezen a politikán.
Ők tudják, miért ragaszkodnak ahhoz, hogy szinte minden megmozdulással a Fidesz–KDNP malmára hajtsák a vizet. Pedig még fizetést sem kapnak a kormánytól, amiért önkéntes munkában növelik a jelenlegi hatalom társadalmi bázisát. Mit tett legutóbb a DK?
A párt tegnap azzal a közleménnyel rukkolt elő, hogy ne a magyar kormány döntsön a hazánknak járó uniós pénzek elosztásáról, hanem az EU. Ha Brüsszel fogja kiírni a pályázatokat, akkor a DK szerint újra megéri majd fideszes párttagkönyv nélkül is jelentkezni, mert nem lesz előre lefutva minden egyes pályázat, amit már azelőtt a fideszesek nyertek meg, hogy kiírták őket.
Erről még levelet is írtak az uniós testületek vezetőihez, ahogy ezt tették Marc Lemaitre, az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság főigazgatójának budapesti parlamenti látogatásán is.
A DK nem először lépi ezt meg, korábban már több alkalommal azt javasolták az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács vezetőinek, hogy az unió vonja magához a pénzosztás jogát.
Képzeljük ezt el! A brüsszeli bürokrácia hivatalnokai döntenének arról, hogy valamelyik magyar vidéki településre jusson-e támogatás abból, amit eredetileg Magyarország rendelkezésére bocsátottak.
Ehhez képest emlékezzünk csak vissza Lamperth Mónikára, akit, valljuk be, nem könnyű elfelejteni. Az egykori szocialista területfejlesztési és önkormányzati miniszter 2006-os felszólalását valaki rögzítette, a hanganyag a Magyar Rádióhoz került.
Lamperth Mónika az MSZP választmányi ülésén nyugtatni próbálta párttársait, és cáfolta azokat a sajtóhíreket, amelyek szerint „mostantól a Fidesz fogja osztani a pénzt” a regionális fejlesztésekre.
Ahogy fogalmazott: „Tudjuk a dolgunkat.” Jelezte: olyan javaslatot fognak előterjeszteni, ami a balliberális kormánypárti politikusoknak erős lehetőséget és mandátumot ad a regionális területfejlesztési tanácsban.
Azaz Lamperth Mónika azt ecsetelte, hogy nem kell félni, majd ők osztják el az uniós pénzeket. Csak egy tény: az akkori miniszterelnököt Gyurcsány Ferencnek hívták.