Radikális legyen a talpán, aki eligazodik a legfrissebb fejleményekben, mi is zajlik a politikai paletta jobb szélén. Nem mintha bárki biztosan el tudna kalauzolni annak rejtelmeiben, mi is folyik odaát a bal szélen.
Azt látni, hogy a maradék szocialista pártban kedvtelve nyírják egymást újak és régiek (de amúgy az újak is régiek), a Botka-hívők és a Botka-utálók; állandóan működésben tartja rozsdás ostromgépeit a gyurcsányista törpepárt; a náluk is törpébbeknek minél kisebb a táboruk, annál nagyobb a szájuk; s a különféle politikai swingerklubokat (legyenek azok liberálisak vagy még liberálisabbak) legfeljebb az köti lazán össze, hogy ki tud fényesebb nyelvi gesztusokat tenni annak az Európa-ellenes tőzsdegurunak, akitől még Izrael is sietve elhatárolódik.
Igaz, a Népszava szalagcímben hazudja az ellenkezőjét, a hazánkat elítélő nagyköveti nyilatkozat visszavonásának másnapján(!) közli a nagykövettel készült elítélő interjút, Németh Péter tiszteletbeli főszerkesztő az Izrael-ellenes Soros mellett tesz hűségnyilatkozatot; s a Mazsihisz, a zsidó hit felkent hazai védelmezője is védelmébe veszi az amorális ateistát.
A nagykövetnek főnöke Netanjahu miniszterelnök (és a külügyminiszter), Heisler András nem, de azért furcsa lesz parolázni látni őket a magyar–izraeli csúcson a két kormányfővel. Ehhez képest a jobb szélen körülbelül olyan kavarás folyik, mint egy falusi futballpályán a megyekettőben.
Nyilván azért a felélénkülés, mert a machiavellista Vona balra pozicionálta a Jobbikot (már a neve sem igaz, nemcsak a lelke), amitől azt reméli, hogy koalícióképes lesz a korábban (méltán) megvetett ballibekkel. Tehát tér nyílt a radikálisok számára: ha összefognának, talán még a parlamentbe is becsusszanhatnának. El is kezdődött az összefogás, de kezd úgy alakulni, mint a „demokratikus” ellenzéké négy éve – bár egyelőre ló és jeges vödör nincs. Próbálom felvenni a történések fonalát.
Volt ugye a korábbi nyírturai találkozó, ahol kínosan kevesen voltak, de jól érezték magukat. Aztán lett a szombati vecsési zászlóbontás, amit orvul beelőzött egy pénteki pártalapítás. Orosz Mihály Zoltán (aki egy személyben az érpataki modell, és az imitált kivégzésektől sem riad vissza) hozta létre a Rend és Igazságosság pártot, mire a vecsési fogantatású Erő és Elszántság mozgalom rögtön kicenzúrázta őt a programból, sőt az alapító atyák közül is.
A Tyirityán Zsolt-féle Betyárseregre is fújnak egyesek, mivel Vona Gábor évértékelőjén ők is biztosították a helyszínt, miközben a volt gárdisták próbálták visszakérni a pártelnök gárdamellényét. Bonyolítja a helyzetet, hogy a Betyárseregnek „nem katonai” szárnya is van… És szólnunk kell az ideológiai műhelyként funkcionálni kívánó Identiteszről is.
Ennek vezetője, László Balázs, aki az etnikai önvédelmet nevezte fő politikai missziónak, a cigánytelepeket no-go zónáknak tartja, a CEU-t pedig nem reformálgatná, hanem kitenné az országból. A hétvégi szakadással persze rögtön veszélybe került az érpataki mintájú roma integráció.
Noha a különutas Jobbik-alelnök, Toroczkai László rokonszenvezik a vecsési mozgalommal, az általa létrehozott Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom mégsem volt ott Vecsésen, ehelyett kordont játszottak a melegfelvonuláson. Vannak azért közös pontok is: „senkit nem érdekel” komolyan a Jobbik, de azért folyton hozzá viszonyulnak; s roppant szembetűnőek a militáns névválasztások is. A vecsésiek programja is kétfrontos: elvi harc és vonulás – a Magyar Gárdához képest itt az elvszerűség újdonság.
De még mindig realistábbnak tűnik, mint mikor Zagyva György Gyula és Pörzse Sándor egyszer használatos, eldobható papír zsebkendőként gőzös fejű liberálisokkal jár egyazon videoszakkörbe…