Most kicsit még kell húzni a nadrágszíjon, de a következő időszakban felívelő pályára kerül a gazdaság. Ez az a mondat, amit nagyon sokszor lehetett hallani a korábbi évtizedekben, amikor már nem lehetett tovább takargatni a valóságot, és valahogy le kellett nyomni az újabb megszorításokat a lakosság torkán. Ebben leginkább a balliberális kormányok vitézkedtek. Azzal a taktikával dolgoztak, hogy eladósították az államot – volt, hogy jóléti rendszerváltás címszó alatt –, majd amikor dugába dőlt az eleve hibás elképzelés, megkezdődött az emberek kizsebelése.
Ennek az örökségét vette át 2010-ben az Orbán-kormány, amely előtt a devizahitelek mellett az államadósság ígérkezett a legnagyobb ellenfélnek. A tartozás GDP-arányos mértékét sikerült 2002 után 55 százalékról 85 százalék fölé tornázni. Ez annyit jelent, hogy felélték az ország jövőjét. Innen kellett a fordulatot végrehajtani.
Mára a devizahiteleket forintosították, és az adósság terén is több győzelem született. Ez utóbbi kapcsán például az, hogy 85-ről 72 százalék alá szorul a ráta, de a teher szerkezete is jóval kedvezőbbé vált. Míg az államadósság kétharmada korábban külföldiek kezében volt, ma a kétharmada magyar kézben van; a devizaadósság ötven százalékról húsz százalék körüli szintre esett. Ez azt jelenti, hogy jelentősen sikerült csökkenteni az ország külső sérülékenységét.
Mert ha az állam külföldieknek kötelezi el magát, akkor az igen nagy kockázatot jelent. Ha válságosra fordul az állapot, a külföldiek egyszerűen elmenekülnek az adott piacról, így például a magyarországiról, ahogy erre akadt is példa bőven. Ha ráadásul nem forintban halmozódik fel a tartozás, akkor a kedvezőtlen árfolyammozgás miatt drágul az állam finanszírozása. Így pusztán a kamatteher elviheti a megtermelt jövedelem jó részét. Ez egy háztartás működését is ellehetetleníti, de nem működik ez másként az ország esetében sem.
Ahhoz, hogy legyen kellő pénzügyi és gazdasági mozgástere egy kormánynak, ki kellett szabadulni ezekből a megkötöttségekből.
Az elmúlt nyolc évben ezeket a köteleket sikerült meglazítani, sőt egyiket-másikat elvágni. Most ott tartunk, hogy jövőre elkerülhetőnek tűnik a nemzetközi devizakötvény-kibocsátás. Magyarán: az állam finanszírozási szükségletét szinte teljes egészében forintból fedezhetik.
Folytatódik a lakosság bevonása az állampapírpiacra, amely szintén az Orbán-kormány idején vett lendületet. A lakossági papírok államadósságon belüli részaránya mára elérte a 25 százalékot. Ez pedig az embereknek is biztonságos és jövedelmező befektetést jelent, amellyel az ország is jól jár.
Az államok eladósodottsága egyébként globális szinten is jelentős. A Nemzetközi Valutaalap a minap tette közzé, hogy az állami és magánszféra együttes tartozása – 190 országot figyelembe véve – 84 ezer milliárd dollár volt a múlt év végén. Azaz a globális adósság egy főre vetített összege meghaladta a 86 ezer dollárt! Magyarország ebben a tekintetben a középmezőnybe tartozik, de a régió más országainak ennél alacsonyabb az adóssága. Tehát e téren még van teendő, a pályáról nem szabad letérni. Ezt a kormány is tudja, számításuk szerint 2022-re a GDP-hez mért arány 60 százalékra mérséklődhet.
Pontosan látni, ha egyszer tehetségtelen és felelőtlen politikai vezetés kezébe kerül a kormányrúd, akkor olyan mértékű rombolást lehet véghezvinni, amit csak évtizedek alatt lehet helyreállítani. Elnézve az ellenzéki pártokat, az Isten mentsen meg attól, hogy ezek újra a hatalom közelébe kerüljenek!