Idén eddig tartott egy évértékelőt a radikális Cicamica a Futrinka utcából meg a szemlőhegyi Fekete Pákó. Tegnap tartott egyet a magyar miniszterelnök is.
Nagy szerencse, hogy a magyar miniszterelnök is tart évértékelőt, ha már egyszer ő honosította meg az egészet. És jó tudni, melyek azok a mondatai, amelyekből majd skandalum lesz a félkegyelmű politikai térfélen. Ezek azok a mondatok: Fityiszt mutatott a történelem a liberálisoknak.
A népre nem lehet hivatkozni, hiszen az populizmus, és „szobatiszta” politikus nem tesz ilyet. A gazdag Nyugaton ma a globalizmus szörnyűségeiről, a nemzetek megmaradásáról, a migránsáradatról beszélnek az emberek, ezekről szólnak a kampányok. A nyugati ember ma attól retteg, hogy eltűnik a világa. A nemzetek fellázadtak a globalisták ellen, a középosztály fellázadt a vezetők ellen. A nyitott társadalom gondolatrendőrsége a politikai korrektség. A liberális szellemi irányzat szembefordult a többségi akaraton nyugvó demokrácia eszméjével.
A nyitott társadalom apologétái szerint a demokráciát a néptől ki kell szervezni a senki által meg nem választott médiagurukhoz. A nyitott társadalom azt jelenti, hogy a népeket méretre vágjuk, mint a hamburgert, a rókákat pedig beengedjük a tyúkólba, hogy versenyezzenek szabadon. Ha a bigott európai társadalmak nem hajlandók lemondani nemzeti érzéseikről és kereszténységükről, akkor rájuk engedünk pár millió migránst. A nyitott társadalom apostolai kihirdették, hogy a nép veszélyes a demokráciára.
Nos, ez tényleg maga a populizmus. Onnan lehet tudni, hogy Magyarország toronymagasan legnagyobb és valamirevaló politikai közössége pontosan ezt gondolja a világról, sőt, ennél sokkal cifrábbakat is gondol, de azt megtartja magának. És Magyarország legnagyobb politikai közösségének van igaza. Ezt pedig onnan lehet tudni, hogy Magyarország valamiféle másmilyen politikai közösségének képviseletében legalább ötven szerencsétlen a fütyülőjét hozta el az évértékelőre – de hát mindenki azzal járul hozzá a nagy közöshöz, amije van…
A miniszterelnöki évértékelő természetesen Magyarországról is szólt. Orbán beszélt arról, hogy mi már túl vagyunk a lázadáson, és 2010 óta felépítettük a saját politikai-gazdasági rendszerünket. Szólt arról, hogy a politikai stabilitás nehéz időkben fölöttébb drága kincs, de Magyarországon mindaddig megvan, ameddig ez a politikai közösség gyakorolja a hatalmat. (Addig tényleg megvan…)
A miniszterelnök szólt arról is, hogy Magyarország sikeresen megvédte magát, a határait, s ezzel egyszersmind Európát is védi, és kitért arra, hogy az igazi menekülteket természetesen be fogjuk fogadni: a németeket, az olaszokat, a franciákat, a hollandokat, a rémült politikusokat és az újságírókat, akik elveszítik Európát. Szó esett arról, hogy a demográfiai helyzet még mindig siralmas, hiszen a lassuló fogyás is fogyás, és ezen a fronton tovább kell küzdenünk. (Talán még a mi politikai közösségünk sem sejti, hogy ez bizony mindenek alfája és ómegája!)
Felsorolta azt is, hogy ebben az évben milyen küzdelmek várnak az országra. Öt ilyen lesz: meg kell védenünk a rezsicsökkentés politikáját Brüsszeltől; napirenden marad a migráció; számolnunk kell a „nemzetközi szervezetek” növekvő aktivitásával (olyan nagy testű ragadozókkal a vízben, mint Soros György!), amelyek titokban, külföldi pénzekkel akarják majd befolyásolni a magyar belpolitikát; számolnunk kell azzal, hogy Brüsszel bele akar szólni a magyar adópolitikába, kivéve azt is a nemzeti kormányok hatásköréből, és Brüsszel a munkahelyteremtő támogatások jogát is el akarja venni.
Orbán egy Márai-idézettel zárta beszédét, miszerint nem áll módunkban középszerűnek lenni. Nos, hogy ez az évértékelő nem volt középszerű, azt onnan is lehet tudni, hogy gyűlöletcunamit fog elindítani. Ugyanis merészelt ismét a valóságról szólni.
