Ha nagyon leegyszerűsítve festjük le az európai politikai tájképet, azt láthatjuk, hogy a tíz évvel ezelőtt kitört pénzügyi válság, a bevándorlási hullám, a terrortámadások, a gazdasági baklövések és a liberalizmussal való teljes összefonódás mind-mind a baloldal vesztét okozta.
Franciaországban a legutóbbi elnök- és parlamenti választások következtében szenvedtek megsemmisítő vereséget a szocialisták. Németországban történelmi mélypontra zuhantak a szociáldemokraták. Eltűnt a politikai palettáról a holland Munkáspárt is. Ahol változatlan a baloldal támogatottsága, netán megerősödött, azt annak köszönhette, hogy egyre radikálisabb, az emberek tetszését elnyerő politikát képvisel.
A brit Munkáspárt jelenlegi vezetése távol áll a neoliberális Blair-kormánytól. Jeremy Corbyn a marxista tanok és az államosítás híveként szerezte meg a szavazatok 40 százalékát a júniusi választásokon. Az olasz szociáldemokrata kormány pedig a nemzetközi bírálatok kereszttüzében lépett fel erőteljesen az embermentést végző, ám gyakran az embercsempészek munkáját segítő civil szervezetek ellen.
Közép-Európában sem más a helyzet. A lengyel baloldal ma már nem politikai tényező. A legnagyobb szlovák kormánypártot valóban baloldali gazdaságpolitikát folytató, nemzeti érzelmű jobboldalnak tekinthetjük. A Csehországban hamarosan hatalomra kerülő Andrej Babis a nemzetek szuverenitásában hisz, elutasítja az EU szorosabb integrációját és a migránsok befogadását.
Az újabb példa itt lebeg a szemünk előtt, közvetlen szomszédságunkban. Ausztria egy héttel ezelőtt tiltotta be az arcot elfedő ruházat viselését. A tilalom nyilvánvalóan az országban élő és az odaérkezni vágyó muszlimoknak szól. Ausztria ugyanis megelégelte a korlátlan, tömeges bevándorlást, és tavaly 180 fokos fordulatot hajtott végre migrációs politikájában. Bizonyosak lehetünk abban: ha Magyarország nem épít kerítést, azt Ausztria előbb-utóbb a teljes magyar határszakaszon megteszi. A hét végén tartandó parlamenti választások három legerősebb pártja az emberek biztonságérzetére apellál. Nem véletlenül.
Az Európában egykor rettegett és kiközösített Szabadságpárt ma csak azért nem a legnépszerűbb alakulat Ausztriában, mert a jobboldali Néppárt élére az a Sebastian Kurz került, aki Magyarországhoz hasonlóan Európa külső határainak a védelmét tartja a legfontosabb feladatnak. Az osztrák szociáldemokrata párt pedig csak azért maradt életképes politikai erő, mert az emberek félelmeit komolyan véve tettek lépéseket a bevándorlás korlátozására.
Új politikai modell van alakulóban Közép-Európában, amely túlmutat a visegrádi együttműködésen, és amelyet az osztrákok mellett a keletnémetek és a bajorok is egyre inkább magukénak vallanak. Az emberek felismerték, hogy a válságkezelési módszerek kudarcot vallottak, Európát nem lehet úgy igazgatni, ahogy eddig. A választópolgárok világosan megmondták: elegük van a korlátok nélküli bevándorlásból, féltik országuk szuverenitását, ódzkodnak a mélyebb integrációtól, nem kérnek az uniós intézmények politikai alapon történő beavatkozásából.
Közép-Európa az elmúlt években az ideológiáktól mentes, történelmi sérelmeken túllépni képes, pragmatikus együttműködés sikeres modelljét állította fel. Régiónk ma a gazdasági lendület jelképe és a keresztény gyökerek védelmezője. A visegrádi négyek és szomszédaink egyre inkább megkerülhetetlen erőt képeznek az uniós politika alakításában. Ezt egyre többen elismerik, egyre többen tisztelik. Ha pedig egy hasonszőrű, néppárti vezetésű Ausztria valamilyen formában részesévé válik ennek az együttműködésnek, az nem csupán a mi, hanem egész Európa előnyére válik.
