Valószínűleg a lehető legrosszabb időben, a menekültválság kellős közepén tartották meg a parlamenti választásokat Horvátországban. Nem elég, hogy naponta emberek ezreinek folyamatos költöztetésével, elhelyezésével és ellátásával kell foglalkozni, de a vasárnapi voksolás nyomán politikai patthelyzet alakult ki a délszláv államban, vagyis az eredmények alapján sem a jobboldal, sem a baloldal nem képes egyedül kormányt alakítani. A horvát szakértők által felvázolt forgatókönyvek szerint kisebbségi kormány vagy több pártból álló, ingatag kormány jöhet létre, esetleg előre hozott választásokat írhatnak ki, valamikor 2016 elejére. Egyik lehetőségnek sem örülhetnek a horvátok, hiszen épp a legnagyobb válság közepette van a legnagyobb szükség arra, hogy egy országnak stabil, cselekvőképes kormánya legyen.
A zágrábi vezetés persze ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy az átmeneti időszakban, a kormányalakítási tárgyalások idején is kézben tudja tartani a menekülthullámot. Ráadásul a nyugat-európai országok vezetői és sajtóorgánumai is a horvátok emberséges bánásmódját dicsérik, szemben például a kerítésépítő és az európai szolidaritásra fittyet hányó visegrádi államokkal. Maguknak a horvát embereknek azonban ez édeskevés. A menekültválság minden bizonnyal a legutolsó dolog, amivel foglalkozni akartak.
A 2000-es években – elsősorban a turizmusnak köszönhetően – elért gazdasági fellendülés után a pénzügyi válság Horvátországot is keményen sújtotta, s ebből azóta sem tudott igazán kilábalni. Görögország és Spanyolország után déli szomszédunknál a legmagasabb, mintegy 15 százalékos a munkanélküliség, 43 százalékos a fiatal állástalanok aránya, 90 százalékos a GDP-arányos államadósság, és az elmúlt hat évben folyamatosan recesszióban volt a gazdaság. A 2013-ban valóra vált európai uniós csatlakozás sem hozta el a Kánaánt, sőt, az Európai Bizottság bürokratái folyamatosan mindenféle kötelezettség betartására kérik Zágrábot. Nem csoda, hogy – a vezető pártokat érintő sorozatos korrupciós botrányokat is figyelembe véve – sokan nem kértek a négy évvel ezelőtt kormányra került szociáldemokratákból.
Ez a mostani eredmény azonban a jobboldalra nézve sem hízelgő, hiszen nem tudta kihasználni az emberek reményvesztettségét. Bőven akad azon az oldalon is korrupciós ügy, az emberek pedig egyhamar nem felejtenek. Ebben a helyzetben emelkedett ki a semmiből a Híd nevezetű párt, amelyet a politikai elitben kiábrándult, valódi reformokat, becsületes politizálást és a korrupció elleni hatékonyabb fellépést követelő fiatalok alapítottak. Olyanok, akik megelégelték a két, egymást váltogató európai gazdaságfilozófiát: a megszorításokra épülő jobboldali politikát, illetve a felelőtlen költekezést előtérbe helyező, az országot általában hatalmas adósságokba hajtó baloldalit. A Hidat a jó szándék vezérli, de kérdés, hogy a gazdasági válság szülte többi jóakaratú európai párthoz hasonlóan nem tűnik-e el évek múlva a politika süllyesztőjében.
Horvátország mindenesetre a mostaninál jobb politikai vezetést érdemel, hiszen a második világháború óta kontinensünk a legnagyobb válság közepette találja magát, a délszláv állam miniszterelnöke pedig a cselekvés helyett inkább másokra hárítja a felelősséget, s a feszültséget szítja Horvátország és szomszédai között. Ám Zoran Milanovic csak kis építőkocka az európai kirakós játékban. Az EU kudarcot vallott menekültpolitikájáért nem ő viseli a felelősséget. A felelősöket nem Zágrábban, hanem Brüsszelben és Berlinben kell keresni.
