A porszívóügynökök általában egy minőségében erősen megkérdőjelezhető terméket próbálnak rásózni a kiszemelt vevőkre. Az üzlet érdekében minden trükköt bedobnak, ha kell, a fejük fölött is megpörgetik a gégecsövet – mint egy cowboy a lasszóját –, azt mutatva, hogy még a levegőből is magába szippantja a port ez a fantasztikus, hol máshol, mint az amerikai űrhajózási hivatalban kifejlesztett csodálatos szerkezet. És ezt csak most és csak nekünk potom félmillió forintért megszámítják…
A porszívóügynökök tehát azok, akik a gagyit próbálják meg eladni jónak, ám akadnak olyanok is, akik ennek az ellenkezőjével próbálkoznak. Azaz: ami jól működik, arról igyekeznek bebizonyítani, hogy rossz, pocsék, használhatatlan stb. A két nézőpont abban hasonlít, hogy mindkettőnél előny a színes és határtalan fantázia, amellyel átrajzolható a valóság.
A minap jelent meg a hír, miszerint az első negyedévben a bruttó hazai termék, a GDP szezonálisan és naptárhatással kiigazítva 4,7 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest. Ezzel az adattal Magyarország az európai uniós tagállamok élmezőnyébe került, méghozzá dobogós helyre. Kedden, amikor ezt a számot nyilvánosságra hozta a Központi Statisztikai Hivatal, az egyik internetes portál olyan cikkel rukkolt elő, amelynek ezt a címet adta: „Már látszik a magyar gazdasági csoda vége – jöhet az összeomlás”. Szó bennszakad, hang fennakad…
Legszívesebben bele sem olvastam volna a műbe, de a kíváncsiság erősebb volt. A címmel ellentétben kénytelenek voltak leírni, hogy éves alapon a magyar növekedés változatlanul nőtt, de ugye, ahogy a Deutsche Welle elemzését idézik: az eddig bámulatos magyar gazdasági adatok hosszú távon már nem tarthatók fenn. A magas foglalkoztatottsági mutatók és az elvándorlás veszélyes elegye azt eredményezte, hogy hiány van szakképzett munkaerőből, amely a termelés folyamatos növekedését támogathatná. A béremelés pedig olyan mértékű, hogy felemészti a cégek profitját és a bővítésre költhető keretet.
Magyarul az a baj, hogy egyre nőnek a bérek és egyre többen dolgoznak. Bravó, soha nem gondoltuk volna, hogy emiatt még megüthetjük a bokánkat. Az elvándorlásról pedig annyit, hogy egyre kevesebben mennek el és egyre többen költöznek vissza.
Az igazság az, hogy az első negyedévi számok alapján az eddig vártnál egész évben magasabb lehet a növekedés. Ráadásul az ország teljesítménye hitelezés, eladósodás nélkül tud erősödni, ami, valljuk be: koránt sem mindegy. Láttunk erre ellenkező példát is, az volt az MSZP és az SZDSZ jóléti rendszerváltása. Az olyan remekül sikerült, hogy majd belegebedett az egész ország. Ahol rosszul muzsikál a gazdaság, ott a kormány támogatottsága is elfogy. Nem véletlen, hogy a Fidesz–KDNP háromszor győzött egymás után kétharmaddal.
A gazdasági sikereket az örök kritizálókat leszámítva külföldön is elismerik. Idézzük ide a londoni elemzők véleményét is, amelyek szerint a korábban kalkuláltnál az idén és jövőre is erőteljesebb lesz a magyar gazdaság növekedési lendülete. A Morgan Stanley globális pénzügyi szolgáltató csoport szakértői mindehhez még azt is hozzátették, hogy a bővülés a következő időszakban kiegyensúlyozottabbá válhat a tavalyinál.
Persze rossz ezzel szembesülniük mindazoknak, akik már 2010 óta arról sikoltoznak, hogy a kormány gazdaságpolitikája csak időleges eredményeket tud produkálni, és hamarosan bekövetkezik a katasztrófa. Azok a közgazdászok, akiknek az elmúlt nyolc évben még egyszer sem sikerült eltalálniuk egyetlenegy gazdasági adatot sem, talán jobban teszik, ha elmennek porszívóügynöknek.
