Az Isten mentse meg gyermekeinket Pukli Istvántól és haverjaitól! Ebből kell kiindulni, amikor a magyar köznevelés, közoktatás problémái iránt valóban érzékeny, az utánunk következő nemzedékekért valódi felelősséget érző pedagógusokat, szülőket, diákokat igyekszünk rávenni arra, hogy ők is hallassák hangjukat a szakmát és a politikát egyre inkább eluraló hangzavarban.
Mivel a március 15-i, tanárinak csúfolt ellenzéki megmozdulás is találgatások özönével borzolja a közbeszédet érdeklődéssel figyelők idegrendszerét, érdemes néhány nyilvánosságra került információt az eddigiektől eltérő módon csoportosítani annak érdekében, hogy kirajzolódjon az a kép, amely nélkülözhetetlen a tisztánlátáshoz. Mert minden ellenkező állítással szemben ez kőkemény politikai harc, köze nincs semmiféle szakmaisághoz.
Világosan kitapintható, hogy miközben az ellenzéki pártok semmivel nem elfogadottabbak a tüntetők között, mint a kormány, hiába sertepertélnek levitézlett vezetőik a tömegben, mégis teljességgel átpolitizáltnak tekinthetjük azt a folyamatot, amely a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levelével kezdődött, és nemzeti ünnepünkön csúcsosodott ki. A látszólagos ellentmondás feloldásához érdemes ismét figyelmünk középpontjába állítani a Humán Platform elnevezésű ernyőszervezetet, amelyben a már-már feledésbe merült SZDSZ-es szellemiség kísért tovább sunyin, mindig mással végeztetve el a piszkos munkát.
Az elmúlt hat évben ott találjuk tagszervezeteinek (Hallgatói Hálózat, Oktatói Hálózat, Hívatlanul Hálózat, Hálózat a Tanszabadságért, Szabad Oktatást Csoport stb.) aktivistáit minden botrányba fulladt kormányellenes megmozduláson. Kifejezett szándékuk, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozó területeken fejtsenek ki minél nagyobb, civilnek hazudott, de nyilvánvalóan ellenzéki aktivitást. Ezzel a módszerrel próbálják semlegesíteni az osztódással szaporodott pártjaikkal szemben megnyilvánuló mély elutasítottságot.
Bár a Tanítanék Mozgalmat, amelynek éléről Pukli István osztja az észt, nem találjuk nyíltan a tagszervezetek között, de ezek internetes felületei hetek óta mással sem foglalkoznak, mint a mozgósítással a Tanítanék akcióira. A Humán Platformnak, ami egyébként a legfontosabb tudásnak azt tekinti honlapján, hogyan szervezzünk tüntetést, van egy kitüntetett szerepben tetszelgő tagja. Ennek a tagszervezetnek akkora pojáca a vezetője, hogy mindössze egy napig bírta elviselni, amikor nem róla, hanem Pukliról szóltak a hírek.
Így tudtuk meg, hogy a nagy durranásnak beharangozott, ám inkább nevetséges ultimátumot, amely magukat a résztvevőket és érintetteket is megosztotta, nem is Pukli találta ki, hanem Schilling Árpád, a Krétakör alapítója, aki a tüntetés rendezője volt. Ezt magától Schillingtől tudjuk, aki hisztis kölyökként megsértődött azon, mekkora ívben tesz a kormány arra a díjra, amit az Európai Kulturális Alapítvány adott a Krétakör Alapítványnak.
Az átadón a holland királyi család tagjai jeleskedtek, de nem volt ott a magyar kormányból senki, sőt, maga Schilling Árpád sem. Merthogy ő éppen az ellen a magyar kormány ellen szervezte-rendezte a tüntetést, amelyiknek dicsérete után áhítozott. Tele is nyilatkozta az összes balliberális médiumot a skandalummal, lehetőséget teremtve ezzel arra is, hogy önmagát helyezze előtérbe, nehogy bárki azt gondolja Pukliról, ő fújja a passzátszelet.
Schilling stopperrel a kezében vezényelte a színpadi eseménysort március 15-én, nehogy kimaradjon a nagy ötlet az ATV közvetítéséből, szegény szerencsétlen strómanok pedig nyomták az előre betanult szöveget ezerrel. Vagyis Pukli ellopta a dicsőséget sztrájkfenyegetésével a szakszervezetek elől, de nem is ő volt, hanem Schilling, aki az egészet kitalálta. Szánalmas.
A magyar közoktatásban tehát tényleg nagy baj van, de félő, hogy nem az, ami a békétlenek pontjaiban szerepel.