A párt országos aláírásgyűjtésbe kezd azért, ahogy fogalmaznak, a munkavállalók tisztességes munkáért tisztességes bért kapjanak. Ismeretes, a vörös párt még májusban hirdette meg a nemzeti béremelés programját: ebben egyebek mellett 50 százalékos béremelést javasolnak a közszférában, s százezer forintra emelnék a nettó minimálbért.
De ha jobban a Gúr-féle mondatok mögé nézünk, azzal szembesülünk, nincs új a nap alatt: 2002-ben az MSZP a „Jóléti rendszerváltás programjá”-val nyerte meg a választásokat.
Medgyessy Péter kormánya 2002-ben meghirdette a Száznapos programot, amely átlagosan 50 százalékos (visszatérő szám, ugye?) béremelést biztosított a közalkalmazottaknak, a nyugdíjasoknak pedig egyszeri 19 ezer forintos pótlékot. Megemelték a legalacsonyabb nyugdíjakat és az egyetemi ösztöndíjakat. A fedezet nélküli osztogatás azonban hatalmas lyukat ütött a büdzsén. Viszont a felelőtlen ígérgetéseknek politikailag meglett a hozadéka: ekkor volt a legmagasabb a népszerűségi indexük. A hatalom édes, ezért egy második száznapos program indításáról is döntöttek, amely hasonló jóléti intézkedéseket tartalmazott. Csakhogy a számítások nélkül, hasra ütéssel elkészült fércmű többet ártott, mint használt az országnak, az embereknek. Már 2003 februárjában jelezte az IMF, hogy aggasztónak tartja az állami költekezés elszabadulását, s figyelmeztetett, ez az ország versenyképességének romlásához vezet.
Sajnos igazuk lett: az államadósság elszállt, a költségvetés finanszírozhatatlanná vált, a gazdaság térdre rogyott, s később ködösítésekbe burkolt megszorítások garmadája vette kezdetét. A túlköltekezés azután is folytatódott, hogy 2004-ben Gyurcsány megpuccsolta Medgyessyt. A hatalmas mínuszt a költségvetésben kozmetikázással tüntették el, aminek az uniós vizsgálatok vetettek véget.
Megszokhattuk már, a magyar baloldal a népszerűség-hajhászásban, a szavazatok megszerzése érdekében mindenre képes. Fűt-fát ígérnek, amit vagy nem tartanak be, vagy meglépik, aztán visszavonják. Emlékezzünk a Gyurcsány-féle választási beetetésre 2005-ből: a 25 százalékos áfa 20-ra csökkent. Aztán a választások után bevezették a 4 százalékos szolidaritási adót, megemelték az evát, a munkavállalói egészségbiztosítási, valamint a munkaerőpiaci járulékot. Közterheket róttak ki a nyugdíjas munkavállalókra, a 15 százalékos áfakulcsot 20-ra emelték, a jövedéki adót nem először, és nem utoljára megemelték, bevezették a luxusadót, illetve a kamat- és árfolyamnyereség-adót.
Az MSZP most azt is fontolgatja, az Európai Bizottsághoz fordul, hogy polgári kezdeményezésként magasabb bérekért gyűjtsenek aláírásokat az unióban: a huszonnyolc tagállamból legalább hétben. Összesen egymillió, a magyarokért „aggódó” szignóra lenne szükség. Megszoktuk már, ha a magyar baloldal politikai érdekei úgy kívánják, régebben Moszkvába, most Brüsszelhez fut. Ám abban biztosak lehetünk, a magyar költségvetést érintő tételről máshol nem lehet dönteni, s nemhogy az Európai Unióban, de itthon sem lesz népszavazás e kérdésben. Ugyanis a béremelésről nem lehet voksolást tartani, mert költségvetést érintő tétel.
De ezt Gúrék is pontosan tudják, csak olyan jól hangzik: népszavazás. S ki az, aki nem szeretne többet keresni. Ha tíz forintot keresek, nem költhetek tizenkettőt: és ez a költségvetésre is igaz. Viszont népszerűséget lehet vele növelni, ami rá is fér a süllyesztő szélén imbolygó törpepártra.