Orbán Viktor és Matteo Salvini találkozója technikai értelemben nem tudja megrengetni Európát. A magyar kormányfő és az olasz belügyminiszter politikailag mégis földmozgást idézett elő, amely éppúgy kritikája a poros, köldöknéző és nyolcvanas évekre hajazó nyugat-európai irányítási modellnek, mint dicsérete a két említett politikusnak.
Ők ugyanis nem a régi, jól bevált, de végzetesen elavult rendszer fenntartását tekintik célnak, hanem a konkrét problémákat akarják orvosolni. Európa számára ugyanis a migrációs válság igenis súlyos gondokat okoz, nem csupán szavazatok elveszítését vagy megnyerését lehet hozzákötni.
A problémát az jelenti, hogy a nyugati országok elitjei ma is ugyanazzal foglalkoznak, mint 2015-ben, a válság kirobbanásakor vagy azelőtt: saját pozíciójuk megerősítésével.
Ha a politikusi megszólalásokat vagy a komolyan vehető sajtó cikkeit olvassuk, mindből az világlik ki, hogy a különböző, második világháború után született pártok aggódnak a „populista” mozgalmak előretörése miatt.
A cél így számukra az, hogy ezek a bizonyos mozgalmak ne legyenek, tűnjenek el, hiszen meghökkentően jó eredményeket érnek el az európai választásokon.
Olaszországban a Liga és az Öt Csillag Mozgalom egyaránt ezen kárhoztatott mozgalmak közé tartozik, ahogy nyilván a Fidesz is. A „megfelelő”, mainstream pártok féltik ősidőktől fennálló hadállásaikat, munkarendjüket, hatalmi struktúrájukat, s azon törik a fejüket – s töretik a hozzájuk húzó újságíróikkal –, hogyan lehetne még egy fél évig, még egy évig, még egy kormányzati ciklusig kihúzni a jó világot.
Pedig ma már nem 1987-et írunk, s nem 1995-öt. Nem jár az automatikus húsz százalék senkinek, aki nem dolgozik meg érte, aki nem képes felismerni, mivé vált a világ. Akinek egyetlen reakciója a valós problémák felvetése esetén az, hogy a rossz hír hozója populista, és egységfrontot akar létrehozni a hozzá hasonlóképp gondolkodó mamutokkal a „rosszul gondolkodó” erőkkel szemben.
Egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a fiatal mozgalmak feltétlenül jó válaszokat adnak, de Európa alapvetően demokratikus elvek mentén működik, azaz a lakosság mindenhol dönthet a több alternatíva közül.
Az pedig egyáltalán nem a nép hibája, ha az örökölt hatalmú pártok helyett azokra bízza a jövőjét, akik látványosan szakítanak az ideológiailag kiüresedett, általánosságoknál többet magukból kipréselni képtelen mozgalmakkal.
Sok cikk jelent meg és még több fog megjelenni arról, hogy Magyarország diktatúra, ehhez mindig meg fognak kérdezni egy külföldön semleges, idehaza nyilvánvalóan ellenzéki szakértőt.
Csakhogy ez mindig azon sorvadó politikai elit szűkölése lesz, amely képtelen reagálni a világra.
Magyarország viszont képes, s ebben rejlik a mágia. A nyugati országok lakói pontosan ugyanúgy utálják a teszetosza vezetőket, mint a világon bárhol. A múltból senki sem él meg, ezt mi nagyon jól megtanulhattuk.
Aki orvosolni akarja a problémákat, annak előre kell tekintenie, és nem szabad hallgatnia a szirénhangokra, amelyek mindig azt sugalmazzák, úgyse fog sikerülni, és Magyarország kicsi ahhoz, hogy befolyásolja az európai politikát.
Magyarország nem kicsi, ahogy nincs kicsi vagy nagy eszme. Csak vannak olyanok, akik tenni akarnak, s olyanok, akik a havi fixet várják. A tegnapi találkozó jelent véd- és dacszövetséget Magyarország és Olaszország között? Természetesen nem.
A két ország közös célja az, hogy az illegális migráció megszűnjön, s rend váltsa fel a felelőtlen csapkodást. Ez olyan közös érdek, amelyre lehet építeni, s amelynek mentén tovább lehet dolgozni. De Róma az Róma, Budapest pedig Budapest.
