Szívesen írnánk, hogy folytatódik a jobbikos szappanopera, ám nem lennénk igazságosak. Az igénytelen szappanoperáknál ugyanis nem lehet tudni, mi lesz a vége, a Vona–Sneider-féle kabarésodó társulat további eseménykrónikájának azonban nem nagy művészet kikövetkeztetni a végső kifutását. Még azt sem mondhatjuk, hogy nagy meglepetéseket okozott számunkra a sztori, hiszen Volner János alelnök várható edényborításáról már korábban csiripeltek a verebek.
Kétségtelen azonban, hogy bár sokáig várt a fellépéssel, értékelni kell a karakánságát, miután pontosan tudhatta, hogy a bolsevik logika szerint azonnali retorzió lesz a jutalma. Szintén pozitív megítélés alá eshet, hogy két további frakciótag is megelégelte a Jobbikban eluralkodó balosodó, a józan politikai észnek szögesen ellentmondó viszonyokat, és vele tartottak.
Mégis kevés váratlan momentumot tartalmaz ez a neoleninista kotta, mivel megjövendölhető: páran már most felkészülnek a frakcióból való dobbantásra. Minimum az a néhány ember, aki nemmel szavazott, illetve érvénytelen voksot adott le a frakcióülésen Volner János kizárására. Egyre többen fogják követni Volnerékat, akikben még maradt realitásérzék és politikai tisztesség, jóérzés.
De hogy is lehetne itt az önszalámizás vége, amikor a hazugságokra épített politizálásnak az a parancsa, hogy mindenkit el kell távolítani, aki nem osztozik a hazugságbeszédben, és a feketére nem mondja azt, hogy fehér, a fehérre pedig hogy fekete? Hisz aki marad, annak néppárosodásnak kell neveznie a balra igazodást, a centrum átugrását, a liberálisokhoz való betagozódást. És egy olyan hajón kellene maradnia, amely nem csupán süllyed, hanem totálisan ellenkező, viharos irányba tart, nem pedig arra, amit eredetileg kitűzött maga elé.
A bárka jelenlegi kormányosai azonban inkább a halálfejes kalózlobogót tűzik ki, és nyíltan szembefordulnak ígéreteikkel, korábbi programjukkal, szavazóik akaratával. Erre utalt Volner János, amikor Nem k…vának álltam! mottójú levelében azt írta: azért kezdeményezte az elnökség feloszlatását és a tisztújító kongresszus összehívását, mivel a jelenlegi elnökségnek senki sem adott felhatalmazást a liberális-balközép pártokkal való összeborulásra.
Vona Gábor színleg lemondott pártelnök helytartói, bábjai, a láthatatlan pártelnök, Sneider Tamás és Gyöngyösi Márton, a korábban ocsmányul zsidólistázó, provokátor frakcióvezető viszont ilyesmit nem engedhetnek meg, hiszen már alig lenne kit összetrombitálni a kongresszusra, akik meg eljönnének, nagy valószínűséggel elhajtanák őket melegebb – vagy hogy alkalmazkodjunk a PC-trendhez: genderebb – éghajlatra.
Téved az, aki pusztán kisgazdásodást lát a Jobbikban. Legalább annyira az SZDSZ nyomdokain halad a balosodó Vona-szekta. Soros György állampárti stichű álompártja volt az, amelyik nagyhangú kommunistaellenes kampány útján férkőzött az emberek bizalmába, hogy aztán nászágyba bújjon azokkal, akik ellen látszólag harcosan fellépett. Mondjuk ki: a Jobbik immár szőröstül-bőröstül, Vonástul-Gyöngyösistül balliberális szervezet lett, s köze sincs a nemzeti gondolathoz.
Képviselőjük az Európai Parlamentben a tartózkodásával segítette a Sargentini-jelentés törvénytelen megszavazását, frakcióvezetőjük pedig nyíltan egyetértett az országgyűlési vitában a holland zöldkommunista rágalompamfletjével, és a határellenőrzésnek a migránsbeszállító Frontex részére történő átadása mellett kardoskodott. Márpedig aki olyan gyűlölködve és ugyanazt mondja, mint az illegális bevándorláspártiak, az nyilvánvalóan az is. Mindennek viszont a választók előtt is vállalnia kell a következményeit.