Még 2011-ben kerültek nyilvánosságra a Budaházy-per iratai, terhelő vallomások, telefonlehallgatások, hangfelvételek, amelyekből egyértelműen kiderült, hogy a nemzeti radikálisok bálványa, az addig csak szolid hídfoglalásban vagy a szovjet hősi emlékmű hobbiszintű rongálásában utazó Budaházy György sáros.
Bár hívei ügyét koncepciós pernek tartották, és Budaházy is több tévéinterjúban igyekezett nevetségessé tenni a vádakat, nem csak ultraliberális DK-aktivisták gondolták, hogy Budaházy börtönben végzi. Mint kiderült, a Magyarok Nyilai robbantottak Szilvásy György házánál, lőttek be Hiller István házának ablakán, és amikor néhányukat elkapták, épp pokolgéppel a kocsijuk csomagtartójában autóztak egy MSZP-s képviselő háza felé.
Budaházy ettől függetlenül népi hősre vette a figurát, ítélete előtt „Szabadság!” kiáltással üdvözölte a tárgyalóteremben megjelenő sokaságot, és miután elsőrendű vádlottként tizenhárom év fegyházat kapott, támogatói rendbontást okoztak a bíróságon.
A hallgatóságban ott volt az EP-képviselő Morvai Krisztina, a parlamenti Jobbik-frakciót is megjárt jogvédő, Gaudi-Nagy Tamás, továbbá számos Jobbik-rendezvényről ismert közéleti személyiség.
Az elítélt védője, Szikinger István úgy vélte: „Boldog az az ország, amelynek ilyen terroristái vannak.” Netán például Németországban is így vélekednek a védők, ha politikusok házánál robbantanak? És vajon ezt mondta volna-e Szikinger a cigányok elleni támadások elkövetőire is, ha a rendőrség még a nagycsécsi kettős gyilkosság előtt elkapja őket?
Budaházy barátait ugyanis szerencsére még a nagyobb merényletek előkészületekor kapcsolták le.
Kezdetben ugyan csak a radikális jobboldal ellenségeit fegyelmezték: nemzeti rockkoncertet lenéző jegyirodát, homoszexuálisbárokat és Vörös Csepel kocsmát támadtak Molotov-koktéllal az éj leple alatt, amivel titkon nagy rokonszenvet szereztek a radikális jobboldalon.
Akkoriban volt igény a ludasmatyis igazságosztásra az őszödi beszéd következménynélkülisége, a 2006-os rendőri brutalitás vagy Gyurcsány Ferenc időnként katonai juntára emlékeztető kormányzása miatt. De a nemzeti ellenállást még azok a tüntetők sem robbantgatással képzelték el, akik amúgy százával vonultak Budapest utcáin „Gyurcsány Ferenc legyen fegyenc!” felkiáltással.
A szórakozóhelyek, politikusok háza elleni támadásokban ugyan nem sérült meg senki, de félelemkeltésben a Magyarok Nyilai sem volt különb a gyűlölt Szilvásy miniszternél.
Az ijesztgetés azonban idővel már nem volt elég. A szervezet Csintalan Sándor Hír TV-s műsorvezető megverésével a leszámolás útjára lépett.
A 2006-os rendőri erőszak feltárásában jeleskedő Morvai Krisztina pont azt nem érti meg, hogy Budaházy melletti kiállásával épp azt az erőszakot védi, amelyet számon kért a MSZP–SZDSZ-kormányon. Az már talán Vona Gábor elnöknek is felettébb kínos, hogy a néppártosodás közepette a Jobbik által az Európai Parlamentbe delegált Morvai egy bombalabort üzemeltető csoport mellett demonstrál. Külön kellemetlen a pártnak, hogy a nemrég megválasztott alelnök, Toroczkai László tanúként részese volt Budaházy perének, mivel még 2007-ben a most elítélt terroristával alakította meg a Hunnia nevű mozgalmat.
Az ítélet fényében gyenge védekezés lenne Budaházy ártatlanságát hangsúlyozni meg kirakatpert emlegetni. Rég nem arról van szó, hogy „szegény Gyurit” üldözte a Gyurcsány-rezsim, az Orbán-rendszer pedig felhasználja a Jobbik ellen, hiszen a szervezet többi tagja is súlyos büntetéseket kapott.
Az áldozatképzésbe azonban a korábbi LMP-társelnök Schiffer András is beszállt. Facebook-oldalán meglepetésre azt írta: „Budaházy tizenhárom év. Mennyi jár a szemkilövetésekért?”
A súlyos társadalmi igazságtalanságon túl a mondatok veszélyt is rejtenek. Budaházyék is úgy gondolták annak idején, hogy ha a hatalom büntetlenül szemeket lőhet ki, ők jogosan robbantgathatnak.
Gergényiék és az igazságszolgáltatás bűneire azonban politikai választ kell adni, különben a közvélemény egy része nem terroristaként, hanem – ahogy láttuk – hősként tekint Budaházyra.
