Jelentjük, a baloldal, illetve a teljes ellenzék rohamosan halad az alternatív légvár-valóság totális kiépítése felé, ami halovány köszönőviszonyban sincs a realitásokkal. Ha valaki messziről jött ember nem tudja, mikor van Magyarországon a választás, megesküdne a magas hőfokú kormánykáromlások hallatán, hogy legfeljebb egy hónap múlva bekövetkezik e jeles demokratikus alkalom. Úgy beszéltek az MSZP és a DK városligeti majálisán, valamint a Jobbik hajógyári-szigeti rendezvényén, mintha már nem lenne kérdés a kormányváltás, csupán a majdani koalíció összetétele mellett sorakoznának kérdőjelek.
Ennyi erővel azonmód kormánynévsort is hirdethettek volna, amelyben bízvást félretehették volna a személyeskedést, és a tegnap még kiátkozott ősellenségnek, a Vona Gábor vezérelte hajdani álradikális alakulatnak is tálcán kínálhattak volna egy-két tárcát. Az, hogy ehhez a népnek is lenne egy-két szava az országgyűlési választásokon, üres formalitásnak tűnhet a magabiztos Fidesz-gyalázások fényében. A nagy ellenzéki összhang – a „Jobbiknak, baloldalnak egy a hangja” mozgalmi jelmondat égisze alatt – persze szintén csak azok számára lehet meglepetés, akik jó régen vetődtek hazánkba. A régebbi civódások a múlt ködébe vesznek. A szlogenek szintjén is összecsiszolódnak az egykor egymásra fenekedő felek. Hisz ki tudná megmondani, mi az a nagy különbség a Fizessenek a gazdagok! MSZP-s és a Ti dolgoztok. Ők lopnak jobbikos mantra között?
Akinek pedig még mindig nem esne le a tantusz, mennyire egyívásúak ezek a politikai párnaharcosok, elegendő, ha belehallgat a mostani beszédekbe. Botka László miniszterelnök-jelölt-jelölttől(!) Vona Gáborig és Gyurcsány Ferenc egykori nemzetverető miniszterelnökig, DK-főig mindenki az igazságtételről, a társadalmi igazságosságról deklamált. Természetesen eme igazságot csakis tőlük várhatja a nép, így az MSZP Tegyünk igazságot! felszólítása akár közös nevező is lehetne. Egyformán magától értetődő a szemükben, hogy a mai kabinettel szemben kell megvívni a forradalmi igazságossági ütközetet. Ezért aztán az avatatlan szemlélő óhatatlanul arra asszociál, hogy nem is kellenek már azok a fránya választások a megbízhatatlan állampolgárokkal, jobb az ilyet jó előre lerendezni.
Nem véletlen, hogy már a Jobbik is lágy húrokat penget a CEU-val, illetve Soros György multimilliárdos spekulánssal szemben, miként az sem csupán retorikai szóvirág, amikor Botka László szinte refrénszerűen emlegeti a viszkető tenyereket, s a pofonosládák kinyitását. Teljes a nézetazonosság abban is, hogy korrupt a kormány, sanyargatja a népet, minden egyre romlik, és lámpással sem lehet találni egyetlen pozitív elemet sem a végrehajtó hatalom tevékenységében. Vagyis formálódik a most „Minden rossz!” koalíciója.
Egyetlen elem hiányzik ebből a disszonáns ellenzéki menüből – s ez maga a nép. Márpedig választást nyerni vagy forradalmi helyzetet teremteni is nehézkes, ha ezen kellék nem áll rendelkezésre. Hiába nem vesznek róla tudomást, a legkülönbözőbb felmérések korántsem igazolják vissza a szivárványosodó ellenzék euforikus kormányelzavaró magabiztosságát. Feltűnő, hogy nemcsak a kabinet ellen gyűlölködnek és hirdetnek engesztelhetetlen háborút, hanem a lakosságtól is kormányutálatot várnak el. Nem jó ómen számukra, hogy a városligeti tapsolók túlnyomó része nyugdíjaskorú volt. Nem számolnak azzal sem, mi van, ha a kormány családvédelmi, szociális és munkahelyteremtő intézkedései, az ország gazdasági eredményei kedvezőbb visszhangra találnak, mint az ellenzéki gyűlölködési felhívások. Rendkívül sértő lehet ugyanis a legtöbb ember számára, hogy az ő fáradságos, megfeszített munkájuk eredményeit is semmibe veszik a „Minden rossz!” szlogennel.
