– Szolidáris menekültügyi rendszer kell az uniónak – mondta Angela Merkel csütörtökön a Bundestagban. Ünnepelhetünk, a haladó Európa megtalálta a legújabb polkorrekt kifejezést a migráció népszerűsítésére. A német kancellár „válságtűrő” megoldást követelt az európai államoktól annak a válságnak a megoldására, amelyet ő maga volt szíves előidézni. A vezető német politikus azt is kifejtette, hogy tekintettel kell lenni a menekültek tagállamok közötti méltányos elosztására.
Egyelőre nem tudjuk, hogy a méltányos elosztás alapját snapszer, snóbli vagy esetleg kő-papír-olló fogja-e képezni. Merkel azt is hangsúlyozta, hogy a strukturális támogatások elosztási szempontjaiban annak is tükröződnie kell, hogy sok régió és település elkötelezett a menekültek befogadása és integrációja iránt. Százszázalékos bizonyossággal állíthatjuk, hogy Merkel asszony az „elkötelezettséggel” nem Kelet-Közép-Európára, és főként nem Magyarországra célzott, de hogy mit akart mondani, elsőre kissé homályos. „Az uniós források több mint felét kitevő strukturális és beruházási alapok révén továbbra is valamennyi régiót támogatni kell, hogy megbirkózhassanak az előttük álló kihívásokkal.”
Mi itt, Magyarországon nem nagyon értjük, mi a „kihívás” abban, hogy a migránsok beengedésével növekedni fog a bűnözés, emelkedni a munkanélküliség és éleződni a társadalmi feszültség, ha mindez elkerülhető egy kerítés felépítésével. Merkel azonban nem a józan beszéd, hanem a polkorrekt szavak embere: „Ezt parancsolja a tagállamok közötti szolidaritás elve, amely azonban nem egyirányú utca. Ez azt jelenti, hogy minden tagállam felelősséget visel az egész közösségért, és ennek a felelősségnek természetes módon része az EU alapját alkotó közös európai értékeink megőrzése.”
A szöveget olvasva először kicsit bizonytalanul nézünk magunk elé, mint honosított freestyle síakrobata a félcsőben. A német tervek homályos megfogalmazásából persze azért kiviláglik, hogy az a tagállam kap több uniós pénzt, amely jeleskedik a menekültek befogadásában. Nincs itt szó semmiféle méltányosságról meg közös európai értékekről! Merkel amúgy sem fejti ki, hogy valójában mi a mostani Európa öröksége, amelyet annyira meg kellene védeni. CDU-s politikusként sem hivatkozik kereszténységre, nemzetre vagy kultúrára.
Ennek elmulasztása miatt hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy közös értékeknek a nyugati nagyvárosok no-go zónáit és a párhuzamos társadalmakat tekinti, esetleg az uniós ultimátumokat. Mert a mostani terv nagyjából a kényszerítéssel egyenértékű.
Orbán Viktor miniszterelnök nemrég a soros EU-elnök Bulgáriában tárgyalva arról beszélt, hogy Brüsszel tízezer menekültet kényszerítene Magyarországra. A hazai ellenzéki sajtó értetlenkedve írt a számról, mondván: az uniós illetékesek nem is hallottak ilyesmiről.
A berlini terv azonban a kölcsönös segítségvállalásra hivatkozva már nem is a konkrét számokon alapuló, hanem a felső határ nélküli befogadást készíti elő. Orbán – érezve a leselkedő veszélyt – hétfőn Bulgáriában azt mondta: „Az európai szolidaritásra nem a migránsok szétosztásánál, hanem a határok védelménél van szükség. A [magyar] javaslat minden schengeni tagállamtól azt követeli meg, hogy teljesítse a határvédelmi kötelezettségeit.”
Merkel azonban más útvonalon közlekedik. A zsákutca végéről most azt üzeni, hogy legyünk felelősek a migránsokért, pedig Magyarország nem vitatja a felelősség kérdését. Csupán azt kívánja, hogy az unió viseltessen felelősen az európai polgárokért, akik egyre gyakrabban terrortámadásoknak, brutális gyilkosságoknak, nemi erőszaknak, vallási intoleranciának, antiszemitizmusnak, fertőző betegségeknek vagy lakhelyük teljes leromlásának vannak kitéve.
