Az egyezség nem csak két évre szól, ami már maga rendhagyónak számít. Az emelés egy hatéves gazdasági terv része, a munkaadók ugyanis járulékcsökkentést kapnak cserébe. Ez idő alatt az elvonás mértéke lényegében megfeleződik.
Ha kicsit elmélyedünk a számokban, rögtön világos lesz, hogy a megállapodás mérföldkőnek is nevezhető. A minimálbér jövőre 15, majd a következő esztendőre további 8 százalékkal nő. Mondani sem kell, hogy ez sokszorosa az inflációnak, azaz érezhetően nő a fizetések vásárlóereje. Csak példaként: 2009-ről 2010-re 2,8 százalékos emelést tudott érvényesíteni az akkori kormányzat.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a jelenlegi megállapodás még a szakszervezetek kezdeti reményein is túltesz. Még akkor is, ha nem ismerik el. Nem is volt olyan régen, amikor 2010 előtt a szocialista-liberális kormányok időszakában az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésein izzadtságszagú vitákban próbáltak a felek dűlőre jutni a béremelésről. Akkoriban már azt sikerként próbálták elkönyvelni az ország irányítói, ha az inflációt meg sem haladó emelést sikerült érvényesíteni. Sőt a tárgyalásokon rendszerint a minimálbér esetleges megszüntetése is szóba került.
Hol vagyunk már ettől?! A szakszervezetek másfél évtizedes álma valósul meg, két év alatt ugyanis az érintett munkavállalók keresete eléri a létminimumot. Ettől természetesen még nem kell megszólalniuk a fanfároknak, de az elmúlt évekhez képest nem túlzás áttörésről beszélni.
A helyzet ugyanis az, hogy Magyarország nemcsak a fejlettebb országoktól marad le a fizetések terén, hanem a régió egyes államaitól is. Északi szomszédunknál például – hazánkhoz hasonlóan – jó néhány külföldi autógyár megtelepedett. A két országban nagyjából ugyanannyi embert foglalkoztat az ágazat, mégis a szlovákok javára 30-40 százalékos bérkülönbséggel. Ennek oka minden bizonnyal az, hogy a szomszédos országban kedvezőbb alkupozícióval ültek le a felek a tárgyalóasztalhoz. Most nálunk is eljött az idő a változásra.
Az Orbán-kormány egyértelművé tette, hogy Magyarország versenyképességét új alapra kívánja helyezni. Véget kell vetni az olcsó munkaerő korszakának, máskülönben tovább romlik hazánk versenyképessége. A multinacionális nagyvállalatoknak van mozgásterük a fizetésemeléshez, és érdekükben is áll az, máskülönben még több hazai munkavállaló próbál szerencsét Európa nyugati felén.
Hab a tortán, hogy jövőre a társasági adót 9 százalékra csökkenti a kormány, ezzel pedig a világ egyik legversenyképesebb ajánlatát teszi le a befektetésekről döntő vezetők asztalára. A kis- és közepes vállalkozókat sem éri hátrány, hiszen körükben ezt a terhet már évekkel ezelőtt mérsékelte a kormány, ráadásként az egyszerűsített adózást olyan mértékben szélesítette ki a következő esztendőtől, hogy sokaknak az eddigihez képest ötödannyi pénzt kell a közös kasszába befizetnie.
És akkor még nem is beszéltünk a kafetériajuttatásokról. Miután Brüsszel megtorpedózta az Erzsébet-utalványokat, ezen a téren is jelentős változásra kell számítani 2017-től. A munkaadók januártól kedvezményes adózás mellett százezer forint készpénzt adhatnak alkalmazottaiknak. Ha ezt is hozzászámoljuk a béremelésekhez, nyugodtan mondhatjuk, hogy jelentős lépést teszünk előre a bérfelzárkóztatás útján.
Az is kijelenthető: megnyílt az út a tervezettnél magasabb nyugdíjemelés előtt. A miniszterelnök a minap jelentette be, ha sikerül kialkudni a nagyobb léptékű bérnövelést, ami az inflációt is pörgeti, akkor ahhoz igazítják az érintettek járandóságát. A nyugdíjak megőrzik a vásárlóerejüket, azaz a tegnapi megállapodásnak nem csak a bérből és fizetésből élők a nyertesei.