Szinte minden területen a takarítással kellett kezdenie a jelenlegi kabinetnek, miután átvette az ország irányítását nyolcévi szocialista–liberális kormányzás után. Gazdasági teljesítményünk lejtmenetben, az állam a csőd szélén, az állampolgárok pedig nyakig eladósodva. Mindez főként azért alakulhatott így, mert a szocialisták azzal leplezték tehetségtelenségüket, hogy mind nagyobb hitelekkel tartották életben a gazdaságot, a polgárokat pedig – miután ténykedésük eredményeként a jegybanki alapkamat az egekbe emelkedett – a devizahitelek felvételére biztatták, vagy legalábbis nem akadályozták meg e folyamatot. A látszatnövekedés, s a bőség látszata ugyanis – épkézláb gazdaságpolitika hiányában – csak így volt fenntartható. Ebben az állapotban érte utol hazánkat a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság. S miután országunkat a magukat a mai napig megkérdőjelezhetetlennek tartó baloldali politikusok a legsérülékenyebb államok közé züllesztették, egy pillanat alatt csőd szélére került az állam, s ezzel együtt – a forint jelentős gyengülése miatt – a devizában eladósodott polgárok is.
Mindezt azért kellett előrebocsátani, mert így érthető meg, mi mindent kellett rendbe hozni a devizahitelesek megmentésével egy időben. Amikor tehát nyilvánvalóvá vált, hogy a bajba jutott devizahitelesek problémáját a piac nem fogja tudni megoldani, a kormány különböző módszerekkel igyekezett védeni az adósságcsapdába került polgárokat. A családok megmentését a jogszabályok maximális betartásával kellett és sikerült elérni, s ez valóban sok időt vett igénybe, ám mindez támadhatatlan megoldásokat is eredményezett. A több százezer család lélegzethez jutását segítő mentő lépések azonban így sem tudtak mindenkin segíteni. Becslések szerint még így is maradt több tízezer család, amely komoly gondokkal küzd, s nem tudja hiteleit visszafizetni.
Őket hivatott segíteni a Kereszténydemokrata Néppárt által előkészített törvény, amely szeptember elsején lépett hatályba.
A családi csődvédelem lényege, hogy a bajba jutott család gondnokot kap, aki segít beosztani az adós havi bevételeit. Olyanok juthatnak ilyen formában segítséghez, akikről egy átvilágítás során kiderül, hogy nem tudják megfelelően beosztani jövedelmüket, vagy nem hajlandók megválni olyan vagyontárgyaiktól, amelyekkel pedig pénzhez jutnának. Az eljárásban csak önkéntesen lehet részt venni, s közös megegyezésre kell jutni a hitelezőkkel a törlesztésről, aminek betartásában a csődbiztos segít majd az ötéves időszakban.
A törvény több etapban lép életbe; első körben a devizában eladósodott lakáshitelesek kérhetnek így segítséget; azok, akiknek a lakása már veszélyben van, vagyis a banki elszámolás lezárásával a végrehajtás fenyegetné őket. Fontos, hogy a kilakoltatástól már nem kell tartania annak, aki kéri a csődvédelmet. Magáncsődöt az jelenthet be, akinek a tartozása meghaladja a kétmillió forintot, de nem több hatvanmilliónál. A magáncsőd időszaka alatt az adós kevesebbet törleszthet, mint amennyit egyébként kellene, a csődvédelem lejártakor pedig elengedhetik a megmaradt tartozását vagy annak egy részét. A bankok jelzései alapján alapesetben a jelzáloggal terhelt ingatlan értékét meghaladó tartozást engedhetik el, de a jóváírás, az ötéves csődvédelmi eljárás végén akár a fennmaradt tartozás kilencven százalékát is érintheti. Az országot és polgárait egyaránt csőd szélére taszító Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselője, Burány Sándor szerint az intézkedés „a családokat kiszolgáltatott helyzetbe hozza”.
Ezzel szemben az új lehetőség egyik legfőbb előnye, hogy az adós és a hitelezők kölcsönös megállapodásán alapul, s ezzel második esélyt ad mindkét félnek arra, hogy a lehető legkisebb veszteséggel zárják az ügyletet. Egyúttal a családoknak arra, hogy kikerüljenek az adósságcsapdából és elkerüljék a kényszerintézkedéseket.