Az állam ráadásul a földvásárláshoz hihetetlenül kedvező hitelt is biztosít a földműveseknek, tehát a pénzhiány sem lehet akadály. A mostani kabinet által elfogadott földtörvény pedig betonbiztos jogokat biztosít a helyi gazdálkodóknak, akik bármikor élhetnek elővásárlási jogukkal, így még az az alig tucatnyi külföldi, vagy kettős állampolgársággal rendelkező, liciteken nyertes személy öröme sem lehet felhőtlen.
Az ellenzék rágalomhadjáratával szemben ráadásul a folyamat a lehető legnagyobb nyilvánosság mellett zajlik. Ez utóbbi tény még fájhat is nekik, hiszen emiatt sajátjaik termőföldszerzését sem tudják eltitkolni – pedig mint kiderült, igény lenne rá.
Többek között emiatt is váltak hiteltelenné vádaskodásaik. És most nem a szokásos elmúlt nyolc évről van szó, hanem a közelmúltról. Mert az ellenzéki képviselők a kormány állami földbérleti rendszert tisztázó intézkedéseinek véghezvitelekor is mutyit meg lenyúlást kiabáltak. Majd nemsokára a leghangosabb képviselők egyike, az LMP-s Sallai R. Benedek igen gyorsan kényszerült hosszú magyarázkodásra, miután kiderült, maga is pályázott az új földbérleti rendszerben meghirdetett birtokokra. A kormányzás felelősségétől aligha rettegő Sallai R. Benedek és ellenzéki társai a lelepleződéstől függetlenül folytatták ámokfutásukat az állami földek értékesítési tervének bejelentése után is.
Beke Károly, az MSZP országos elnökségének tagja, a párt agrártagozatának elnöke azt emelte ki egyik sajtótájékoztatóján, hogy a „fideszes földspekulánsok” nem azért vásárolják meg az állami termőföldeket, hogy megműveljék azokat, hanem azért, hogy a jelentősen alulértékelt területeket drágán bérbe adják, vagy később sokszoros áron értékesítsék tovább pénzes külföldi vásárlóknak. Azon apró ténytől nem zavartatta magát, hogy földeket a jelenlegi átlagárak felett tíz százalékkal hirdettek meg.
A valóság nem zavarta meg Gőgös Zoltán szocialista politikust sem, aki az első bírálatokkal szemben nemrég már inkább anonim licitálást követelt, mert mint mondta, a falu népe fél, ha látja, hogy „valamelyik fideszes nagykutya” is licitál. Párttársának olcsóföld-elméletét cáfolva pedig arról értekezett, hogy lesznek olyan termőterületek, amelyek százmillió forintért cserélnek gazdát. Sőt odáig ment, hogy meg kell majd vizsgálni az összegek eredetét is, mert mint mondta, egy állam „nem mehet bele olyan játékba, hogy nem tudja, honnan, milyen forrásból származik a pénz”. Gőgös Zoltán ez alapján már meg is keresheti volt és jelenlegi párttársait és azok családtagjait, megérdeklődve, családjuk hogyan dobott össze hirtelen százmilliókat, sőt egyes esetekben akár félmilliárd forintokat is.
Mert vágyával szemben szó sincs anonimitásról, s így igen gyorsan kiderült, hogy volt téeszelnökök, illetve egyéb MSZP-s helyi potentátok is tucatjával kerülnek ki nyertesként ezen árverésekről. Ilyen például a korábbi agrárkamara elnöke, volt szocialista képviselő, Forgács Barna is, akinek családja több mint félmilliárd forintnyi termőföldre licitált sikeresen.
De információink szerint az újfehértói szoci klán is erősen bevásárolt az állami földekből, de a lehetőséget a Hajdú-Bihar megyei képviselő-testület egyik szocialista képviselőnője sem hagyta ki. Egyébként ezen esetek is élő bizonyítékai annak, hogy az ellenzéki pártok retorikája és a valóság újfent nincsenek köszönőviszonyban egymással. Tény viszont, hogy a földvásárlási lehetőség minden helyben lakó és földművesként nyilvántartott polgár előtt nyitva áll.