Vajon miért voltunk biztosak benne, amikor bejelentette a Magyar Nemzeti Bank az aranytartalékok tízszeresére emelését, hogy ezt támadások fogják követni liberálbaloldali berkekből?
Nem is kellett csalódnunk ebbéli negatív várakozásainkban, mivel menetrendszerűen megérkeztek a szakmainak álcázott ledorongolások, amelyek úgy állították be a jegybank lépését, mint avítt, célszerűtlen, érthetetlen döntést. Az egyszerű állampolgár eközben nem érti, ugyan milyen monetáris érvek szólhatnak az aranytartalék növelése ellen, amikor mindenkinek evidencia iskolás kora óta, hogy az arany ad biztos fedezetet, annak van igazán kincsképző funkciója, hisz a kockázatokat minimálisra szűkíti.
A józan polgári ésszel megáldott emberek az utóbbi esztendők fejleményei után azonban már sejtik, honnan fúj a szél, így választ kaphatunk fenti kérdésünkre is. Éppen azzal van egyeseknek bajuk, hogy az arany biztonságot és hallatlan stabilitást nyújt.
Márpedig azok a körök, amelyek a biztonságot felesleges luxusnak tartják Európában a nemzetek számára, érthető okokból rendkívül idegesek lesznek, ha a gyűlölt, felszámolásra ítélt nemzetállamokban boldogság – és biztonság – lakozik mostanában a barátságos meleg polgári szobákban.
Ők az ilyen intézkedéseket rögtön kikezdik, s helyettük olyan csodaszereket ajánlanak, mint a devizakölcsönök, a fedezet nélküli tömeges hitelfelvételelek. Sőt, egy agg spekuláns milliárdos követelésének engedve az Európai Uniónak is hatalmas, sok milliárd eurós hitelek felvételét tartanák kívánatosnak a szerintük gazdagságot hozó migránsmilliók behívására és kvártélyoztatására.
Micsoda egybeesés! Éppen Martin Schulz, a baloldal európai parlamenti exelnöke, bukott idolja fogalmazott úgy, hogy amit a „menekültek” hoznak magukkal, az az aranynál is értékesebb. Vagyis egyáltalán nem túlzó a feltételezés, hogy ha az EU jelenlegi fura urai és egyes vészesen idősödő pénzmogulok szája íze szerint akarnánk cselekedni, az országnak nem az aranytartalékát, hanem a migránsállományát emelnénk meg tetemesen, és akkor esetleg csitulhatnának az ellenünk indított nemzetközi támadások.
De fájdalom, nemcsak mi kívánunk ezen az aranyúton haladni, hanem a világ számos prominens jegybankja is a jól bevált aranytartalék-növelő stratégiát követi.
Így Magyarország ismételt eladósítása, bizonytalanságba, függésbe taszítása fogadókészség, hazai érdeklődés hiányában elmarad. Bármennyire hervasztóan hangozzon is ez az ellenzéki álszakértők és a globalizmus ideiglenesen hazánkban állomásozó lerakatainak, szinte minden pénzügyi és gazdasági mutatónk kiváló, és az előrejelzések szerint a jövőben is jó egészségnek fog örvendeni.
A boldogult, de távolról sem boldogságot hozó szocialista kormányzatok alatt a jegybanki vezetők azt szerették, ha a külföldi pénzintézetek vannak biztonságban azáltal, hogy az irreálisan magas kamatok mellett az MNB-ben fialtatták a vagyonukat – ahelyett, hogy a magyar vállalkozóknak hitelt adtak volna.
A mai jegybanki vezetés viszont a magyar állampolgárok és cégek biztonságát helyezi előtérbe, mondhatni aranyalapra. Ahogy a magyar kormánynak is ez az elsődleges.
Furcsa módon ezt a mérvadó nemzetközi pénzügyi szféra is megérti, csupán a legyengítésünkön ügyködő uniós és hazai ellendrukkerlobbik nem.
Nagyon úgy fest, hogy a múltba néző jelző, amelyet előszeretettel aggattak a konzervatív polgári oldalra, ma már azokra a visszahúzó erőkre illik a világon, amelyek a haladásról papolnak, miközben aláásnák a biztonságot, hogy a káoszban demokratikus felhatalmazás, választások nélkül is megszerezhessék a totális hatalmat.