Ha viszont ezt a valóságban is megcsinálja, a szívében pedig kicseréli Istent saját magára, ott kezdődik az igazi baj. Mert akkor ez az ember tényleg bármire képes. Saját magát ítéli meg, erkölcsileg mindig feloldozza magát, és nem veszi észre, milyen torz az a világ, amelyben ő a bíró, az ítélet-végrehajtó, a bosszú angyala, a büntető.
Az orlandói mészáros a médiavilág terméke, aki elhisz mindent, nincsenek saját gondolatai, csak dühe, gyilkos ösztönei. Ő csak addig létezik, amíg a sajtó hírt ad róla. A gyilkos a társadalomra leselkedő mételyként gondol a homoszexuálisokra, így feljogosítva érzi magát, hogy bárkit megöljön, aki az estét ott tölti a Pulse szórakozóhelyen, hiszen nincs fölötte semmilyen tekintély, mérce, csakis ő dönt mindenben, saját magát imádja.
Mint egy számítógépes játékban, végigjárja a szórakozóhelyet a fegyvereivel, lő, tölt, a halottakat nem számolja, kizárólag a pusztítás foglalkoztatja. Addig csinálja, amíg le nem teríti őt is egy golyó. De lényegében ő már jóval korábban meghalt, nagyjából akkor, amikor eldöntötte, hogy gyilkolni fog. No és persze ügyes, hiszen odadobja a gumicsontot a vérszagra gyűlő tömegnek. Hitet tesz az Iszlám Állam mellett, hadd legyen a médiának elég muníciója.
Manapság a világ bármely szegletében minden háziasszony, utcagyerek, kerékpáros futár és fókavadász tudja, hogy mi az Iszlám Állam, és biztos benne, hogy előbb-utóbb megjelenik a fekete zászlós társaság, hogy bevegye a várost. Ez a terror maga. A rettegés légköre, amikor a szakáll nem divat, hanem gyanús jel, az iszlám pedig a háború szinonimája.
A világ legprofibb médiatámogatásával bíró terrorszervezet pedig hálásan bólint és elismeri: Orlandóban bizony ők csaptak le, a fekete zászló mindenhol magasan lobog.
Ebben pedig az Iszlám Államnak igaza is van. A félelemből táplálkozik, a kellőképp megpuhított, félni tanított nyugati társadalom pedig kiválóan játssza a szerepét. Összekombinálja a sok fegyvert, az afganisztáni származást, a feneketlen gyűlöletet, a melegbárt, és már emelkedik is a magasba a fekete zászló.
A gyűlöletkampány pedig tovább gyűrűzik. A homoszexuálisok szervezetei felvonulásaikon már Orlando áldozataira is emlékezni fognak, politikai tett elítélni a tömeggyilkosságot, mintha bármilyen szempontból igazolni lehetne bárkinek a megölését.
Az amerikai elnökválasztáson ki fogják használni a jelöltek az orlandói terrort, ahogy a San Bernardinó-i gyilkosságokat is, új köpönyeget aggatnak rájuk, így lesz a halottakból, a megnyomorított életekből, a megcsonkított családokból kampánytéma. Egy érv a sok száz mellett, amely szavazatokat hozhat, ha ügyesen használják az ehhez értő szakemberek.
De senki se fogja megállítani azokat a magányosokat, akik fegyverarzenált tartanak a csomagtartóban, az emberek egy részét kiirtandó szemétnek tartják, és nemcsak a zűrzavaros álmaikban válnak igazságosztóvá, hanem valósággá teszik az ő beteg igazságukat. Ebből pedig sok van, nagyon sok, nekik az orlandói mészáros igazi hős, egy bátor ember, aki kisöpri a szemetet a társadalomból. Úgy tűnik, van még elég muníciója az Iszlám Államnak.
