A diákok most ne figyeljenek ide. Az iskolakezdésről lesz ugyanis szó, aminek ők nyilván nem örülnek. De minden érintett számára roppant érdekes lehet, milyen szövegkörnyezetben fordulnak a naptár lapjai szeptember elsejére.
Nem volt olyan régen, hogy ne emlékeznénk rá, amikor arról szóltak ilyen idő tájt a hírek, hány iskolát zárnak be a rettenetesen szakértő balliberális kormányok, hány pedagógust bocsátanak el, mennyivel csökken az úgynevezett normatíva, amiből a végén még a maradó tanárok bérét se tudták kigazdálkodni az amúgy is kivéreztetett önkormányzatok. Szépségflastromnak persze odabiggyesztették a közoktatás egyébként elborzasztó képére a kakaóbiztos számítógépek és a digitális táblák elterjesztésének egyébként méltányolható ötletét. Ezekkel csak annyi volt a baj, hogy internet hiányában legfeljebb bugyuta játékokra voltak jók, a digitális tábla fölszerelése közben pedig a legtöbb helyen nagyon kellett vigyázni, ki ne dőljön az évtizedek óta felújítást nem látott iskolák fala.
Aki figyel, az persze jól tudja, a hírek egy része ma sem szól másról. Az ellenzékbe szorult balliberális oldal nem tud elszakadni attól a maga által kreált legendáriumtól, aminek legostobább híresztelései köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, és ami igaz belőlük, az sem szól másról, mint hogy nem volt még elég idő és elég forrás rendbe tenni azt, amit Gyurcsány, Bajnai, Magyar Bálint és Hiller István idején tönkretettek.
Lássuk be, világviszonylatban nem a legjobb a magyar közoktatás minősége, még mindig kevesebben szereznek versenyképes tudást, mint az elvárható lenne, sokan morzsolódnak le anélkül, hogy bármiféle tudást szereznének. A pedagógusfizetések még mindig elmaradnak attól a szinttől, ami elfogadható egy ilyen áldozatos munkát követelő területen, és sok vetemedett ablakon süvít be a szél, amikor igazán ősziesre fordul az idő. De azt állítani, hogy az utóbbi időben semmi nem történt annak érdekében, hogy a helyzet javuljon, olyan gazemberség, ami vetekszik azzal, mintha valaki azt állítaná, hogy minden nagyon szép és minden nagyon jó. E gazemberség mozgatórugója egyébként nem más, mint az élet minden területén dúló súlyos világnézeti harc, ami kegyetlenül szakítja ketté a magyar társadalmat a nevelés-oktatás tekintetében is.
Képtelenség ugyanis szót érteni azokkal, akiknek jelenleg az a legnagyobb problémájuk, hogy nőtt azon egyházi iskolák száma, amelyek jelentős terhet vesznek le az állami intézményrendszer válláról, miközben jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy javuljon a fentiekben vázolt helyzet. Azon rugóznak a közéleti közérzetrombolók seregei, hogy a kormánypárti politikusok előszeretettel íratják ezekbe a közpénzzel jól kitömött egyházi intézményekbe gyerekeiket, miközben a nép egyszerű fia-lánya kénytelen a lepusztult állami szolgáltatást igénybe venni. Elhallgatják vagy elbagatellizálják viszont azokat a tényeket, amelyek ellentmondanak hisztérikus Orbán-fóbiájuknak.
Lássuk tehát a hírek másik, reménykeltőbb részét is, hogy ne legyen olyan nehéz az iskolatáska! Az idei tanévkezdéskor szinte mindenki ingyen jut tankönyvekhez. A gyerekek jelentős hányada részesül ingyenes étkeztetésben. Az életpályamodell újabb lépéseként szeptembertől ismét nő a pedagógusok bére, az emelés mostanra eléri az ötvenszázalékos mértéket. Átfogó iskolafejlesztési program indul, melynek során négyszáz település 527 intézménye újul meg. Közülük csaknem háromszáz valamely hátrányos helyzetű járásban. A most kezdődő tanév végére minden intézménybe eljut a szupergyors internetszolgáltatás. Van kréta mindenütt.
Növeli, aki elfödi a bajt. De az is, aki a jót elhazudja. Legyen ez az új tanév első leckéje. Haladóknak!