Úgy tűnik, a szeptemberi iskolakezdést jelző csengő hangjára a választási készülődés is magasabb fokozatba kapcsolt.
Gulyás Márton például útjára indította a választási rendszer átalakítását célzó hazárdjátékát, amelynek a voksolás előtt néhány hónappal semmi értelme nincs, hiszen ők lennének a legjobban felháborodva, ha történetesen a kormánypártok akarnák megváltoztatni a feltételeket. Borítékolhatóan összehívnák az ENSZ közgyűlését is. Arra mindenesetre jónak tűnik a kódoltan sikertelen akció, hogy előre hivatkozási alapot teremtsen az utcai balhékra, az általuk békésnek hirdetett, de ki tudja, hová fajuló híd-, út- és épületfoglalásokra, mindenért a kormányt téve felelőssé.
Nem véletlen, hogy hosszú idő után először ez az eleve elvetélt kezdeményezés tudta egy színpadra állítani valamennyi balliberális párttöredék elnökét. Nem kell azonban túlságosan komolyan venni az együttes megjelenést. A nagy összeborulás még várat magára. Az ősz beköszöntével is inkább tovább folyik a helyezkedés, az erőfitogtatás, a pozíciófoglalás az osztódással szaporodott kommunista utódpárt maradványaiban.
A Jobbik megmaradt szimpatizánsai elhűlve bámulják a jobbján vizslakölyköt, balján iromba macskát tartó pártelnököt, amint teliholdkor vérfarkas helyett idétlen Mórickává változik, akinek mindenről a bér-unió jut eszébe, jelentsen az bármit. Egy azonosíthatatlan lény közben teleplakátolta az országot ezzel a Brüsszel által is értetlenül fogadott ötlettel. Vona Gábort azonban láthatóan teljesen hidegen hagyja, hogy vagy ki akarják énekelni szájából a sajtot, vagy súlyos milliókkal támogatják őt a háttérből. Pedig a politikai árat mindenképpen ő fizeti meg, bármelyik verzióról hull is majd le a lepel.
Ebben a szövegkörnyezetben, mondhatni: ricsajban tartotta meg a Fidesz és értelmiségi holdudvara a szokásos őszi politikai évadnyitóját Kötcsén. A fentiek alapján világosan értelmezhető Orbán Viktor kormányfő azon kijelentése, miszerint belföldön érdemi kihívó nincs, ellenben külföldről sok minden jöhet még, ami érdemben veszélyeztetheti a hét év kormányzás eredményeit, az ország stabilitását.
Mivel a nemzeti oldal még jól emlékszik a 2002-ben bekövetkezett rémálomra, senki nem veheti félvállról az elkövetkező időszakot. Az utóbbi időben többször is megtapasztalhattuk, hogyan teremt káoszt bárhol, hogyan dönt meg neki nem tetsző kormányokat a globalista háttérhatalom, amely ugye nincs is, hogyan rejtik humanitárius vagy jogvédő akciók mögé a nyilvánvaló beavatkozást a nemzetek életébe olyan szervezetek, amelyeket egy filantróp jelmezbe bújt gátlástalan spekuláns pénzel, akinek persze soha semmihez nincs köze.
Ezért nem túlzás, amikor Rogán Antal, a miniszterelnöki kabinetiroda vezetője szerint eddig nem használt eszközöktől, például utcai zavargások kirobbantásától sem riad majd vissza a Soros kottájából játszó hazai ellenzék.
Kötcse legfontosabb üzenete tehát, hogy meg kell védeni a kerítést, amely nemcsak bennünket, hanem egész Európát védi az illegális bevándorlás minden súlyos következményétől. Hozzon kvótaügyben bármilyen ítéletet a bíróság, hazudjanak erről bármit is a kevert népességű Európai Egyesült Államok elmebeteg hívei.
És meg kell védeni a családtámogatási rendszert, azt a gazdaságpolitikát, amely egyre több munkahelyet, egyre kevesebb munkanélkülit, fokozatosan emelkedő béreket, a csőd fenyegetése helyett minden nappal egy kicsit reménytelibb életet eredményezett. Ezt akarják elvenni, ezt próbálják majd elhazudni, akiknek most minden rossz, és minél rosszabb, annál jobb.
A szüret a politikai szezonnal együtt elkezdődött. De koccintani csak nyolc hónap múlva érdemes!