A blog szerzője, Balázs – aki maga is a légióban szolgál – leírja, hogy az év elején, a Charlie Hebdo elleni terrortámadás után a kormány kivezényelte a hadsereget a francia utcákra. Csak Marseille-be 10 ezer katonát küldtek, köztük Balázsék századát. Nehéz golyóálló mellényben, sisakban, extra lőszerrel. A francia lakosság szinte megmentőként fogadta őket, sokan megköszönték a védelmet, és szatyorszámra hordták nekik az ételt. Ahogy a blog szerzője lakonikusan meg is jegyzi: ez eddig nem volt jellemző a marseille-iekre.
A francia kormány eljárását akkor senki nem kritizálta Magyarországról. Senki nem mondta azt, hogy az európai értékek semmibevétele, ha egy kormány katonákat vezényel ki az utcára rendfenntartónak. Osztoztunk a franciák gyászában, a magyar miniszterelnök együtt vonult az európai vezetőkkel Párizs utcáin a szolidaritási menetben. Azt gondolná az ember, hogy ha mi kiálltunk akkor a franciákért, ők is kiállnak értünk, ahogy európaiak és úriemberek között szokás.
Nem ez történt. A francia külügyminiszter egy vasárnapi interjúban élesen bírálta a magyar műszaki határzárat, mondván: az európai értékek semmibevétele olyan kerítést építeni, amit még az állatoknak sem csinálnak. Hagyjuk most a kijelentés nem is olyan burkolt rasszista élét. Nagyobb baj, hogy Laurent Fabius nem mond igazat. Ők is felhúztak egy határzárat Calais-nál. A francia kerítés ráadásul magasabb, és a tetején ott a francia politikus által kritizált szögesdrót.
Laurent Fabius szerint Németország és Franciaország „bátor” menekültpolitikát folytat. Kérdés, hogy mit szólnak ehhez a „bátorsághoz” azok a marseille-iek, akik megváltóként fogadták az utcán járőröző 10 ezer francia katonát (2005-ben és 2010-ben Marseille külvárosait is lángba borították a bevándorlók.) Ők talán tisztában vannak azzal, amivel a külügyminiszterük nem, vagy nem akar számolni: a magyar műszaki határzár őket is védi azoktól a társadalmi problémáktól, amelyekkel azoknak az országoknak kellett szembenézniük, ahol nagyszámú eltérő kultúrájú bevándorlót próbáltak integrálni.
És ha már Laurent Fabius megemlítette a németeket… A magyar kormány teljes joggal fordult a német kabinethez: tisztázza az álláspontját menekültügyben. Korábban a németek minden megélhetési bevándorlóra nemet mondtak, most viszont állítólag mindenkit hajlandóak befogadni Szíriából. Ezt ugyan később Merkel kancellár félreértésnek nevezte, de ez a félreértés okozott tegnap zavargásokat a Keleti pályaudvarnál, és naná, hogy még a bangladesiek is szírnek mondják magukat ezek után. Magyarország eddig – a frontországok közül egyetlenként – betű szerint alkalmazta az Európai Unió illegális bevándorlókra vonatkozó előírásait. Nekünk lenne a legkönnyebb, ha sutba dobhatnánk ezeket. Egyszerűen felraknánk a migránsokat Kelebiánál a vonatra, amelyek aztán Hegyeshalomnál elhagynák az országot, és meg se állnának Münchenig vagy Drezdáig. Vesződjenek velük ők. Kérdés persze, hogy mit szólnak mindehhez a bajorok vagy a szászok. Mert a hírek szerint ők különvéleményt fogalmaztak meg a kérdésben. Vagy éppen az osztrákok, akik a később cáfolt német fordulat hírére tegnap újra bevezették az ellenőrzést az osztrák–magyar határon.
Röviden így fest most az „egységes európai megoldás” menekültügyben. Amihez még egy dolgot azért hozzátennénk: nyilvánvaló, hogy szegény Wilhelm Fruzsinával egyetlen problémájuk volt a svédeknek, mégpedig az, hogy nem illegális bevándorló. A szellemileg visszamaradott kislányt a bevándorlási hatóság a napokban utasította ki, indoklásuk szerint túl nagy terhet róna a svéd ellátórendszerre (két és fél éve a Svédországban élő nagynénje gondoskodik róla). A szerencsétlen lány az egész procedúrából nem nagyon ért semmit, de fél és gyakran sír. Bezzeg, ha azt állította volna, hogy Szíriából érkezett, rögtön tárt karokkal fogadták volna a svéd hatóságok.
