Egyszer majd megszűnik a tőke munka feletti uralma, kiegyenlítődnek a bérek, vagyis mindenki ugyanannyit kap ugyanazért a termelő tevékenységért. A béruniót pedig követheti a munka teljes felszabadítása. Tudják, kik mondták ezt?
Nem, nem Vona Gábor és elvbarátai, bármennyire is hasonló húrokat penget mostanában a Jobbik elnöke. A kőkemény marxisták beszéltek ilyeneket annak idején. Az úgynevezett létező szocializmusban meg is próbálták központilag szabályozni a béregyesítést, de látható volt az eredmény, a dolog nem működött, sőt egyenes út vezetett az összeomláshoz.
Mégis, valami ilyesmiről gyűjt aláírást mostanában a Jobbik, miközben az elmúlt hetekben óriásplakátok jelentek meg az országban Simicska Lajos felületein „Európával az európai bérekért”, illetve „Bérunió” szlogennel. Az utóbbi időben leginkább balra kacsingató ellenzéki párt azt követeli: az unió alapszerződésébe kerüljön bele az egyenlő munkáért egyenlő bért elve, vagyis szűnjenek meg a kelet-európai és a nyugat-európai bérek közötti különbségek.
Szép gondolat. Csak egy baj van vele: legalább annyira megvalósíthatatlannak tűnik, mint a kommunisták badarságai. És ezt nemcsak mi állítjuk, hanem a párt egyik kitüntetettje, a Jobbik által Pongrátz Gergely-érdemkereszttel díjazott Csath Magdolna is. A professzor közölte: nehezen értelmezhető a bérunió ötlete, ennek megvalósítása nem képzelhető el piacgazdasági körülmények között. A közgazdász szerint utoljára a KGST-országokban, a diktatúra időszakában próbálták ezt meg, de kudarcot vallottak, ehelyett inkább a nemzetállami megoldásokat kell kidolgozni.
Csath Magdolna ráadásul nincs egyedül a véleményével, a gazdasági szakértők sora mondta ki a napokban, hogy Vonáék kezdeményezése jól hangzik, de nem több egy ócska blöffnél, amellyel vélhetően nem is foglalkozik majd érdemben az Európai Unió. Szépen hagyják, hogy összegyűjtsék hozzá hét országból az aláírásokat, de döntést nem fognak hozni a kérdésben. Ez ugyanis nem kötelező Brüsszel számára, és nem is érdeke az európai nagyhatalmaknak.
Miért is telepítettek volna üzemeket Kelet-Európába, ha itt nem lenne olcsóbb a munkaerő? Vajon nem költöznének-e el azonnal tőlünk ezek a gyárak, ha egy kelet-európainak ugyanannyit kellene fizetni, mint a nyugat-európai dolgozóknak? Mihez vezetne ez a mi régiónkban? Várhatóan munkanélküliséghez, miközben a megnövelt bérek megnövelt járulékokat, adókat is jelentenének a szegényebb országokban. És mit eredményezne az, ha Brüsszel határozná meg a tagállamokban a béreket? Mi jöhetne ezt követően? Esetleg meghatároznák az árakat is?
Beleszólhatnának például abba is, hogy milyen áron kapja meg egy magyar, lengyel, cseh, szlovák vagy román állampolgár az áramot vagy a gázt, vagyis a legfontosabb energiaforrásokat a szolgáltatóktól? A béruniót követi-e majd a Brüsszelben régóta tervezett energiaunió is? Ennek révén ellehetetleníthetik-e hazánkban és Európa keleti felén a rezsi csökkentését? Szolgálja-e a nemzet érdekeit az a párt, amelyik így készíti elő a szuverenitásunk elvesztését?
Aligha. Sőt úgy tűnik, a Jobbik olyan kampánytémát választott, amellyel azt demonstrálja, hogy a nép pártján áll, de ez csak a látszat. A cigányok és a zsidók korábbi fenyegetése és az ezt követő farizeus gesztusok, a nyugdíjasok, az alacsony végzettségűek és az egyszerű munkások megsértése után a párt csúnyán be is akarja csapni az embereket.
Új show-műsorra készülhetünk. Indul a Kész átverés.
