Tekintsünk most el attól az egyébként nem elhanyagolható ténytől, hogy akik akkor születtek, amikor a magyar adófizetőknek több milliárd forint kárt okozó szocialista ingatlanmutyi történt, már iskolások. Hiába no, az eredménytelen munkához is idő kell. Ne firtassuk azt sem, hogy az egyébként faék egyszerűségű ügyben, ahol egy áron alul értékesített ingatlant a vevő kisvártatva sokszoros áron adott tovább, miért nem sikerült az arra hivatott szerveknek egy épkézláb, védhető vádiratot összehozniuk. És legyintsünk arra is, hogy sosem derül már ki, mennyit osztottak vissza a közbeékelt üzlettársak az elvtársaknak a keletkezett haszonból. Félreértés ne essék, ezek a tények is súlyosak, de ennél jóval messzebbre vezet mindaz, ami a magyar bíróságokon, a most felhozott példákhoz hasonló esetek sokaságában, mondhatni sorozatban történik.
Nem vagyunk könnyű helyzetben ennek megítélésekor, hiszen Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke nemzetközi kutatásokra hivatkozva egyértelműen a sajtót tette felelőssé azért, hogy a bírók sokszor nem tudnak befolyásolástól mentesen ítélkezni, márpedig ez lenne a jogállam lényege. Szögezzük le tehát, hogy semmi nem áll távolabb tőlünk, mint az ítélkezés tárgyszerűségének, objektivitásának befolyásolása. Sőt valamilyen rejtélyes okból épp ezt a tárgyszerűséget, objektivitást, vagyis igazságot várnánk el a vitatott esetekben is.
Ezért gondoljuk azt, hogy Handó Tünde azon kijelentése, miszerint a bíróknak sohasem a közvéleményt kell kiszolgálni, csak akkor lehet igaz, ha feltételezzük, hogy a köz véleménye, igazság utáni vágya sohasem lehet objektív és tárgyszerű. Márpedig akkor, ha a halált és pusztulást okozó emberi felelőtlenségért senki nem büntethető, a soha nem feledhető testi és lelki sérülések okozásáért annyi büntetés jár, mint egy izmosabb gyorshajtásért, és balliberális mutyi csak a súlyosan elfogult jobbos közvélemény fantáziájában létezik, akkor megette a fene az egész jogállamot!
Jó, ha tudja az általam igen tisztelt OBH-elnök, hogy minden ilyen döntés komoly károkat okoz a bíróságoknak, de az egész magyar igazságügynek, jelentősen visszavetve a – más intézményekhez viszonyítva – jelenleg még jóval pozitívabb társadalmi megítélését, durván megtépázva a közbizalmat. Ezért támogatjuk fennhangon elnök asszony azon törekvését, amivel bátorságot próbál csöpögtetni a bírói kar tagjaiba annak érdekében, hogy merjenek döntést hozni a példaként felhozott, politikával átitatott ügyekben is, és nem egyes esetek ítélkezési folyamatának befolyásolása érdekében adunk hangot a közvélemény felháborodásának. Elfogadjuk és sérthetetlennek tartjuk a bírók függetlenségét, de cserébe elvárjuk, hogy a tényálláson kívül érdekelje őket az igazság is.
Mélyen hiszünk ugyanis abban, hogy céljaink, érdekeink közösek, és mind a sajtó, mind a bírói kar, de az ügyészség és a rendőrség munkatársai is egy igazságosabb társadalom megvalósításán fáradoznak, ahol a bűnöző bűnhődik, a közösség pedig azt látja, hogy tisztességesen sokkal könnyebb boldogulni. E nélkül ugyanis a jogállam csak levegőtlen irodák mélyén kreált elméleti konstrukció, kafkai rémálom.
Abban pedig, úgy gondoljuk, senki nem akar élni.