Werner Faymann osztrák kancellár hétfő este először azt sérelmezte, hogy Magyarország a határzárral túl szigorúan lép fel a bevándorlókkal szemben, utána pedig azt, hogy a magyarok dokumentumok nélkül engedik kiutazni a migránsokat. Amúgy ez végül osztrák asszisztálással történt. A német híradóban először azt közölték, hogy a magyarok átengedték a menekülteket, s ezzel megsértették az európai szabályokat, aztán a műsor végén azon siránkoztak, régen a szabadság oldalán álltak a magyarok, most mégsem engedik fel a menekülteket a vonatokra. William Lacy Swing, a Nemzetközi Migrációs Szervezet főigazgatója azért ostorozta hazánkat, mert megakadályozzuk a migránsokat, hogy vonattal Európában utazzanak. Halkan jegyzem meg, Swing sokáig az Egyesült Államok diplomatájaként dolgozott. Olaszország pedig a „migránsáradat sújtotta Németország kérésére (!) hajlandó visszaállítani az ellenőrzést az olasz–osztrák határon, Brennerónál. Idehaza a Párbeszéd Magyarországért (PM) pedig attól sem riad vissza, hogy felszólítsa Orbán Viktor miniszterelnököt, engedje át a határon Nyugat-Európa felé a Keleti pályaudvarnál összegyűlt menekülteket. Vagyis jogtiprásra. A politikai hatásvadászatban határokat nem ismerő Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök lakásában – néhány évvel a budapesti flaszteron eltévedt kislány után – most afgánok, szírek, kurdok töltöttek néhány éjszakát.
A magyar kormányzati döntések megértéséhez célszerű az uniós jogszabályokat górcső alá venni. Ezek pedig világosan kimondják, hogy a schengeni határok védelmét biztosítanunk kell, másrészt hogy harmadik országból származó emberek csak érvényes úti okmányokkal és a célország által kibocsátott vízum birtokában hagyhatják el az adott tagországot. A migránsokat nem engedhetjük tovább, mert az uniós szabályok szerint amíg nem bírálják el menedékkérelmüket, nem hagyhatják el az országot, s kiutasítani sem lehet őket. Vagyis a magyar kormány nem tesz mást, mint a közösségi szabályok szerint jár el, ennek ellenére mégis folyamatos vegzálásban részesül – szemben a görögökkel, akik magasról tesznek az uniós követelményekre, ennek ellenére egy-egy ejnye-bejnyén kívül nem részesülnek retorzióban – a nyugati sajtó jelentős része, a „civilek és érdekvédők” s politikusnak nevezett agyhalottak részéről. Vérlázító, hogy felkészületlenségből, tudatlanságból vagy szándékosan félremagyarázzák a magyar lépéseket. Ők azok, akik a 71 szerencsétlen ember kamionhaláláig azt sem tudták, hogy a nyugat-balkáni útvonalon nagyobb nyomás helyeződik Európára, mint a Földközi-tengeren keresztül. Hogy a líbiai partoknál áprilisban több száz áldozatot követelő hajószerencsétlenség óta volt rendkívüli uniós csúcs, azonnali cselekvési terv, csak eredmény nincs: továbbra is süllyednek a hajók, fulladnak vízbe embertömegek.
Brüsszelben az aktatologatás mellett ugyan néha bedobnak egy-egy ötletet, ám azok hamar elvéreznek, mert alkalmatlanok a helyzet kezelésre. Ilyen az unió által javasolt kötelező kvóta, amely megbukott, hiszen az hatvanezer ember újraelosztásáról szól, miközben csak hazánkba a déli határon már 160 ezer menekült érkezett idén.
A brit miniszterelnök, David Cameron szerint a migrációs válságra nem az újabb és újabb menekültek befogadása a helyes válasz. Stephan Mayer, a német Bundestag konzervatív frakciójának szakpolitikusa pedig elutasítja Magyarország politikájának „nagyon egyoldalú ócsárolását”, s megérti, hogy a magyar kormány kerítéssel is védekezik az óriási méreteket öltő bevándorlás ellen. Jó lenne, ha a probléma súlya miatt az EU levetné Janus-arcát, s mielőbb megoldást szülne, mert négymillió ember vár arra, hogy meginduljon Magyarország, s így az EU felé.