Ugyanakkor igen erős túlzás azt állítani, hogy a fejlett technológiákat Magyarországra hozó társaságok itthoni beruházásai csak károkat okoznak, mert az itt megszerzett nyereségüket kiviszik az országból. Egyrészt azért igazságtalan ez a szélsőjobbon – s az utóbbi időben a baloldalon is – megjelenő kritika, mert nem számol azzal, hogy e befektetések szinte kizárólag úgynevezett zöldmezős beruházások. Vagyis korábban lerobbant vagy használaton kívüli területeken építettek fel itt elköltött eurómilliárdokból gyárakat. Ezekben ráadásul magyar munkavállalókat foglalkoztatnak, s jó esetben magyar kis- és közepes vállalkozásoknak is biztosítanak munkát azzal, hogy tőlük rendelnek kisebb munkákat. Tudjuk, hogy a bérek nem német színvonalúak, azt is tudjuk, ha azok lennének, akkor az érintettek nem feltétlenül hozzánk hozták volna gyártókapacitásaikat. De azt a helyzetet, ami azáltal állt elő, hogy Magyarország rossz feltételekkel csatlakozott az Európai Unióhoz, s a közösség vezetői kihasználták az előző kormányok felkészületlenségét, kár lenne a német, osztrák, olasz vagy amerikai cégek orra alá dörgölni. Kétségtelenül kissé aggályos a gazdaság erős autóipari kitettsége, s erre a kihívásra a kormány is keresi a válaszokat. Ismereteink szerint a kabinet három-négy iparágat szemelt ki mint kiemelten támogatandó területet, amelyekre fókuszálni szeretnék a jövőben a támogatási rendszert. Megjegyezzük, fontos lenne a szakképzett dolgozók bérének emelée is, ha másért nem, a fiatal képzett munkaerő elvándorlásának megakadályozása érdekében.
Mindennel együtt tehát komoly sikernek tekinthető az, hogy a nagy múlttal rendelkező autó-, gép- és szolgáltatóipari társaságok hazánkat választják új gyáraik, illetve központjaik helyszínéül. Ezzel nemcsak a magyar gazdaságpolitikát, hanem az emberek munkakultúráját, tudását is elismerik. Sőt ahhoz hozzá is járulnak, hiszen mára a legtöbb cég a dolgozók továbbképzésében is részt vesz. Az említett politikai támadások tarthatatlanságát jelzi például az is, hogy a hazánkban működő mintegy hatezer német vállalat összességében több mint háromszázezer embernek ad munkát, a közel 1800 egyesült államokbeli cég pedig nagyjából kilencvenezer dolgozót foglalkoztat. A két ország itteni vállalatai mintegy 30 milliárd eurót fektettek be Magyarországon, mai árfolyamon nagyjából 9300 milliárd forintot.
Egyébként – bár természetesen egyesek szerint tavaly is menekülőre fogta a külföldi tőke – 2014-ben összesen 5216 milliárd forint értékű beruházást hajtottak végre a vállalkozások Magyarországon, 14 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Minderre pedig 17 éve nem volt példa. Pedig az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta ugye nem múlik el év, hogy ne meneküljön a tőke; hol ezért, hol azért. A magyar külpolitika átalakítása, a beruházásösztönzés elsőrendű célként történt kitűzése tehát nagyon eredményes. A Nemzeti Befektetési Ügynökség tevékenységének köszönhető, hogy Közép-Európában Magyarországon a legmagasabb a bruttó gazdasági termékhez (GDP) viszonyított működőtőke-beáramlást jelző mutató. Az Audi, a Mercedes, az Opel, a Suzuki, a Bosch, a Siemens – és még sorolhatnánk – jelenléte a magyar gazdaságban nem csak több száz milliárdnyi társasági adót, több tízezer munkahelyet jelent, hiszen általuk egész régiók új életre kelnek.
E cégek támogatják a helyi sportegyleteket s az egyetemeket, folyamatosan fejlesztenek, és szinte minden évben valamilyen új beruházást jelentenek be.