Sok befektető számára ugyanis csak ekkor nyílna meg a lehetőség arra, hogy újra vásárolhasson magyar papírokat. Remélhetőleg azonban erre már nem kell sokat várni, július elején a Moody’stól is hasonló lépés várható. Ez pedig, ahogyan Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter ki is emelte, 40-60 milliárd forint megtakarítást jelenthet az országnak.
És pontosan ez az, amiért fontos, hogy végre a hitelminősítők is elismerjék azt, amit már minden külföldi elemző régóta ismételget, hogy a magyar gazdaság sérülékenysége határozottan mérséklődött az elmúlt években, miután az adósságot csökkenő pályára állította a kormány, az államháztartási hiányt jelentős mértékben lefaragták, és a gazdasági növekedéssel sincs probléma.
Úgy látszik ráadásul, hogy a Fitchnél nem aggódnak a jövő évi költségvetés miatt sem, amelyet sokan választási büdzsének próbáltak beállítani, azt sugallva, hogy ezzel a kormány ismét rossz útra térítette a gazdaság szekerét. Hiába próbálták azonban ezt sulykolni, nem hallották meg szavukat a Fitchnél, ahol eljuthattak arra a pontra, hogy a sokszor politikával is átszőtt döntés már nem volt tovább húzható.
Mert azt azért ne felejtsük el, hogy bár az ország besorolása bóvli volt, ez a gyakorlatban nem okozott semmilyen komoly gondot, sőt a befektetők már régen nem ezt a szintet árazták be. Az állampapírok értékesítése például zökkenőmentes volt az elmúlt években, a jegybanki alapkamatot pedig soha nem látott szintre csökkentette a jegybank, ami azt jelentette, hogy forintalapon az egy évnél rövidebb lejáratokra 1 százalék alatti kamattal vehetett fel kölcsönt az állam. Márpedig ez elég nagy dolog egy olyan országtól, amelyet nem ajánlanak befektetésre alkalmasnak.
Egyébként nem hiszem, hogy a „bóvliban tartást” komolyan vették volna a befektetők. Ennek oka, hogy a hitelminősítők éppen eléggé lejáratták magukat a 2008-ban indult válság alatt. A minősítéseiknek előre jelezniük kellett volna, hogy az Egyesült Államokban milyen kockázatokat rejt a túlzott hitelezés, de nemcsak erre voltak képtelenek, hanem még utólag sem korrigálták ezt a tévedésüket.
Amerika például egyetlen pillanatra sem veszítette el a legjobb osztályzatot, pedig voltak olyan hónapok, amikor kifejezetten közel került a fizetésképtelenséghez. Volt olyan pillanat, amikor kérdéses volt az is, hogy saját tisztségviselőiket ki tudják-e fizetni, sőt a költségvetési hiányplafon bevezetésével sem jártak nagy sikerrel, a maximumösszeget ugyanis többször módosítani kellett a túllépések miatt.
Egyértelmű tehát, hogy politikai döntés volt az ország besorolásának megtartása, de jó példa lehet erre az is, ahogyan az új lengyel kormányt zsarolják. Érdekes kérdés lesz az is, hogy Ausztriával mennyire bánnak majd kesztyűs kézzel a szélsőjobb előretörése miatt.
Mindezek alapján kifejezetten szórakoztató volt, ahogyan a magyar baloldal reagált a felminősítésre. A szocialisták szerint nincs ok örülni, hiszen az ő idejük alatt mindig befektetési kategóriában volt az ország. Ez igaz is, csak azt felejtik el megemlíteni, hogy a leminősítésünk 2008-ban kezdődött, amikor csak azért nem kerültünk bóvliba, mert gyorsan kölcsönkértünk az IMF-től.
Arról pedig elfeledkeztek, hogy hazánk az elmúlt 6-7 évben minden fontos makromutatót tekintve jelentősen javult. Adósságunk például a 80 százalék feletti szintekről esett vissza 75 százalékra, míg a költségvetési hiány a GDP közel 6 százalékáról 2 százalékra csökkent a bóvli ideje alatt. Mindezt figyelembe véve csak az a közmondás jut eszembe: ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.
