Nem kell hozzá nagy jóstehetség, politológiai varázsgömb, hogy megkockáztassuk: az emberek túlnyomó többsége csak nevet azon a rágógumi-szappanoperán, amelyet az egykori kormányfő, a 2006 őszi nemzetverető előad arról, hogy Orbán Viktor titkos orosz kapcsolatait bizonyító papírok várnak arra, hogy ő végre megszerezze és nyilvánosságra hozza azokat. Persze azt sem lehet kizárni, hogy egy ilyen felmérésen rengeteg, az ügyet nem ismerő, ám Gyurcsányt eleve elutasító válaszadó kerülne elő, hiszen az épelméjű honpolgárok jelentős része igyekszik tudomást sem venni a magát a komolyan vehetőség határán túlra focizó személy fantazmagóriáiról.
A legújabb fejlemény most éppen az, hogy Gyurcsány állítólag akár egymillió eurót, mintegy 310 millió forintot fizetne ki perdöntő, leleplező dokumentumokért. Minderről az egyik leghitelesebb sajtóorgánumnak, a Magyar Narancsnak számolt be egy lélegzetelállítóan izgalmas párbeszédben. A volt MSZP-elnök nem rendült meg a rázúduló fogósabbnál fogósabb kérdésektől, és igyekezett mindazt a tényt a felszínre hozni, ami a birtokába, illetve a tudomására jutott.
Vagyis a nullát, illetve hogy az ő szellemi szintjéhez igazodjunk: dupla nullát. Merthogy természetesen továbbra is sűrű, setét az éj az ügy körül, ám ha a vétlen olvasó nem akar dühöngeni, mint a déli szél, ne élje bele magát, hogy bármilyen titokról is valaha fellebben a fátyol. Pedig az Apró-klán feje mindent megtesz, hogy bevonja a médiafogyasztó társadalmat egyfajta „Mi harminc? Mi mennyi?” játékba, hogy a big nothing, a nagy büdös semmi is valaminek tűnjék. Ám minő meglepetés, kiderült: még ekkora vagon stekszért sem adják el neki ezeket a világrengető iratokat.
Iméntiekből következik, hogy az általunk vázolt lehetséges közvélemény-kutatás második kérdésére, ami úgy szólna: Beszámítható embernek tartja-e ön Gyurcsány Ferencet?, nagy valószínűséggel szintén nagy többségben lennének azok, akik nemmel válaszolnának. Ki tudja, talán még azt is lehetségesnek tartanák sokan, hogy Brüsszel egyik kedvenc, agyondotált cégének, az Altusnak a feje éppen arra gyúr, hogy egy majdani felelősségre vonás során ne lehessen büntetőjogi értelemben beszámíthatónak nyilvánítani.
Egyesekben az is felvetődhet: Soros György számára kínálja fel magát egy kis pénzadományra. Hátha a sok kormánytámadó álcivil kegyencszervezet után őt is arra érdemesíti a spekuláns cézár, hogy kistafírozza pár száz milliócskával. De mi van, ha ígéretet tett valahol valakiknek, hogy meg fogja buktatni Orbán Viktort? Most pedig fut a mások pénze és a saját elhamarkodott ígéretei után?
A mentális problémákat látszik megerősíteni egy másik szereplése is, amikor plénum előtt többek közt arról vallott: csodálatos fickónak tartja magát. Igaz, élt a mozgalmi önkritika eszközével is, mivel szerényen beismerte: ma már tudja, hogy nem képes a vízen járni. Ha már a víz szóba került, bizonyára innen eredeztethető, hogy a filmbeli Pelikán gátőr ürgebőrös kémtörténete valóságos hiperrealista alkotás Gyurcsány fikciójához képest.
Így aztán legjobb, ha nem bosszankodik senki az öregecskedő politikai ripacs újabb és újabb figyelemfelhívó, önreklámozó agyrémálom-meséin. Ha valaki találkozik vele vagy pechjére huzamosabb ideig a környezetében tartózkodik, javasoljuk: ne ingerelje, ne mondjon neki ellent, hagyjon rá mindent. Nyugtassa meg imígyen: Feri, dehogyisnem tudsz te a vízen járni. Mi az, hogy, nagyon is!