Hogy sok-e vagy kevés két év börtön négy évre felfüggesztve a volt szocialista főpolgármester-helyettesnek a hűtlen kezelés bűntette miatt, mint ahogy a Kecskeméti Törvényszék megítélte, arról nyilván mindenkinek megvan a saját különbejáratú véleménye. Hadnagy Ibolya bírói tanácsa a tizenöt vádlott közül hatot ítélt különböző időtartamú felfüggesztett börtönre, hárman pénzbüntetést kaptak, hatot pedig felmentettek. E statisztikát mérlegelve nem igazán mondható hatékonynak igazságszolgáltatásunk működése, pedig ennél véleményesebb büntetőperek is vannak, ez esetben pedig még az indoklás felolvasása is fél napon át tartott. Vád és védelem beleadott tehát apait-anyait; s aligha vitatható: az igazság fényre derülése igen tetemes adóforintunkba is került. Persze az ártatlanok a világért se bűnhődjenek – csakhogy itt kimondatott, hogy volt bűn, nem is akármilyen; a bűnhődés pedig enyhén szólva nem látszik. Mielőtt még valaki bizonyára megalapozott jogszakmai érvekkel jönne elő, hadd emlékeztessek arra: ez a per nem csupán az igazságszolgáltatást, hanem a politikumot is erőteljesen érinti. Sőt ez utóbbit érinti csak igazán: a Hagyó-ügy legalább egy, de inkább több választás eredményét is erőteljesen befolyásolta. A Fidesz ellenzékben várakozásokat keltett, majd most, hogy kormányon van, az enyhécske törvényszéki ítélet nem azt látszik igazolni, hogy ezek a várakozások megalapozottak lettek volna. A politikai propagandagépezet adott esetben olajozottabb volna, mint maga az igazságszolgáltatás? – tűnődhet el a választó.
Ráadásul idestova húsz éve egyre-másra bagatellizálódnak el nagy port felvert ügyek. Néhányszor fellebbeznek, esetleg újrakezdetik az egész eljárást, s már nemcsak a fonalat ejtjük el, de az érdeklődésünk is megcsappan. Komoly végkifejlet nélkül halt el a Tocsik-ügy, a Princz-ügy, az olajszőkítési ügyek sora; nem igazán tudja a közvélemény, hol tart a bankcsődök ügye. A sok fiaskó láttán az istenadta népben kialakulhat a nem minden alapot nélkülöző összeesküvés-elmélet: ezek ott fenn összetartanak, kimentik egymást, kéz kezet mos, et cetera. Mintha az összes korrupt, hatalmával visszaélő politikus közül csak szegény szerencsétlen Zuschlagot csukták volna le – de őt is csak azért, mert óvatlanul holokausztozott. Ha nem holokausztozol, legfeljebb felfüggesztenek – vonhatja le a konzekvenciát a politikai osztály alvilági megoldásokra hajló fele.
A Hagyó-ügy kezelése nem azért csalódás, mert sok hűhó semmiért, hanem azért, mert rossz üzenet: lám, folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének megalapozott vádját is meg lehet úszni anélkül, hogy a letöltendőt kockáztatná az ember. (Most a vizsgálati fogságot vegyük ki a képletből.) Ez a bűnszervezet a vád szerint egymilliárd forintot meghaladó vagyoni hátrányt okozott a BKV-nak. Valamennyi szerződés meghatározó jellemzője volt, hogy azokat nem a cég gazdasági érdekei miatt, hanem a vádlottak és ismerőseik, baráti körük jövedelemhez juttatása miatt kötötték meg, miközben Hagyó Miklósnak főpolgármester-helyettesként feladata lett volna a BKV törvényes működésének és szabályos gazdálkodásának felügyelete. Aligha van pontosabb meghatározása a politikai korrupciónak: a népi Kínában az ilyesmiért nem függesztenek, hanem akasztanak…
