Pedig az ötlet maga eredetileg jó volt, hogy az országok választott képviselők útján tárgyalják meg a közös dolgokat, amolyan parlamenti rendszerben, s így közvetve a lakosság maga is érezze, részese az európai egységnek, a közösség érte is dolgozik. Akkor még nem arról volt szó, hogy a farok fogja csóválni a kutyát, s nevenincs pártocskák levitézlett képviselői fognak politikai okokból államokat egzecíroztatni, hogy utána klasszikus mórként eltűnjenek a privát szférában.
Elmúlt az az idő, amikor bárkit is érdekelt Brüsszelben, mi is fog történni az államközösséggel, az embereket hogyan érintik a folyamatok. Ma már csak manipuláció van, nyilvánvaló értékkülönbség, aljas intrikák és a néha konkrétan tetten érhető lenézés nyugatról kelet felé. Mert Hollandia sokat fizet a közösbe, Magyarország pedig legyen őrületesen hálás az adományért, ráadásul ők jobban tudják, hogyan kell egy országot igazgatni, mint mi, a tehetségtelen és korrupt, a fejlettség alacsony fokán dagonyázó nacionalisták.
Mindig fontos tudatosítani, mi a cél. Az Európai Parlament esetében rég nem az, hogy haladjunk, javuljunk, fejlesszünk. Az EP egy nagyra nőtt fügefalevél az Európai Unió döntéshozói számára, hogy bizonyítsák saját demokratikus elkötelezettségüket, lám, vannak szavazások, az pedig mindig eladható demokráciának. A valóságban pedig az EP hordószónokok zsibvásárává silányult, amelynek az évek során mégis kerítettek bizonyos jogköröket, még ha a pecsétnyomó automatáét is, de az is jogkör, és ki lehet pipálni vele a megfelelő rubrikát a demokráciateszten.
A valóságban ezek az ördögűzési eljárások Brüsszelben konkrétan az egyes államok belügyeibe való beavatkozások, félinformációk és szándékos hazugságok csoportosításával, egyszerűen azért, mert az önmagukkal őrületesen elégedett politikusok – mint Guy Verhofstadt vagy Jean-Claude Juncker, de a sor bármeddig folytatható – mást akarnak. A demokrácia a szemükben addig fontos, amíg a szavazatok érkeznek az ő általuk támogatott ügyekre. Ha valaki ellenvéleménnyel él, mert az például az ő országára nézve káros, esetleg úgy látja, az egész Európai Unió belerokkanna a felvetett ötletbe, indul a gépezet.
Magyarországnak elméletileg védekeznie kellene az antiszemitizmus vádja ellen, mert valaki valamerre azt mondta, Soros Györgyöt zsidó származása miatt bírálja a magyar kormány. Pedig nem, az antiszemitakártya csak egy nagyon egyszerű kommunikációs trükk, politikai fegyver, a pénzember származása nálunk egyáltalán nem volt téma. Magyarország soha meg nem bocsátható bűnt követett el azzal, hogy saját véleményt alakított ki, és élt jogaival.
A migrációs kvótarendszert gyönyörű szépen kialakították, erre Budapest tönkretette az egészet, szövetségeseket szerzett, nem tágított, beleszólt a nagyok játékába. Védte az érdekeit. Így a kvótarendszer bukott, az egész szépséges és hatékony rendszer a kukába került, az emiatt dühös tervezők pedig meg akarják regulázni Magyarországot. A tegnapi bohózat forgatókönyve unalomig ismert.
A zöld frakció – bitang erősek, a 750 fős parlamentben 52 képviselőjük van, például Judith Sargentini – kezdeményezte a vitát, majd Frans Timmermans, az Európai Bizottság holland alelnöke közölte, a bizottság is osztja az aggodalmakat a magyar jogállamisággal kapcsolatban. Hát persze, hogy osztja. Az se kérdéses, hogy épp Timmermans, a Szocialisták és Demokraták Haladó Szövetségének ökle akarja szétzúzni ezt a mételyt. Hiszen bizottsági elnök akar lenni, eljátszani a neki valahol megírt szerepet. Juncker háta nem bírta a terhelést.