A politika a lehetőségek művészete – vallotta az egykori vaskancellár, Otto von Bismarck, abban a korszakban, amikor a németek még büszkék voltak hagyományaikra, a kultúrájukra, és felelősséggel tekintettek a jövőjükre. Manapság kiveszőben vannak Európa nyugati felében a nemzetükért elkötelezett politikusok, a választott vezetők úgy gondolják, sokkal kifizetődőbb, ha a különböző lobbicsoportokat, a globalista, multinacionalista nagytőkét szolgálják, megfeledkezve arról, hogy kiket kellene képviselniük.
Térségünkben – és szerencsére szűkebb pátriánkban is – az a politikai iskola nyert teret az utóbbi években, amely legalább törekszik arra, hogy a nemzeti érdekeket érvényesítse belföldön és külföldön egyaránt, akár a nemzetközi pénzvilággal szemben is. Ebből az alapállásból lehet csak olyan politikát folytatni, amely nem közgazdasági együtthatóként kezeli az embereket, sokkal inkább egy nemzeti közösség fontos tagjainak.
A magyar kormány ezen az elvi alapon építkezik több mint nyolc éve, ennek köszönhető az a szemléletváltás, amely gyökeresen más gazdaság- és társadalompolitikát eredményezett a korábbi, balliberális országvezetés csődtömegéhez képest. Nem véletlen, hogy idén ismét nyugdíjprémiumot kap csaknem hárommillió magyar, miután a gazdasági növekedés a tavalyi évhez hasonlóan újra meghaladja a három és fél százalékot.
Második alkalommal részesülnek tehát a nyugdíjasok ebben a juttatásban, és a 2019-es költségvetés is kalkulál a prémium kifizetésével. Szüleink és nagyszüleink megbecsülése természetesen nem csupán az anyagiakon múlik, de elengedhetetlen a méltó élethez.
A felelős gazdaságpolitika eredményeként már több alkalommal kaptak a nyugdíjasok tízezer forintos Erzsébet-utalványt is. Mindezek mellett 2010 óta folyamatosan, az inflációnak megfelelő arányban emelkedik az ellátás mértéke, amivel megőrzik a nyugdíjak reálértékét.
A tények persze most is hidegen hagyják Gyurcsány Ferenc pártját, a Demokratikus Koalíció arcátlanul számon kéri a kormányt abban a témakörben, amelyben jobb lenne, ha mélyen hallgatnának. Emlékezhetünk, hogy a 2006-ban megalakult Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány alatt több mint hét százalékkal csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke, hiszen a nyugdíjasokra vonatkozó, inflációt követő nyugdíjemelést sem biztosították. A 13. havi nyugdíjat a Bajnai-kabinet vezette ki a rendszerből, de még Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején fogadták el a törvényjavaslatot.
Ezzel szemben a Fidesz vezette kormány nem csupán a nyugdíjemelésekkel és a prémiummal segített emberhez méltó életet biztosítani az időseknek, legalább ennyire fontos lépés volt a rezsicsökkentés. A gáz és az elektromos áram ára ugyanis a nyugdíjasok költségeinek jelentős része volt, sok olyan esetről hallottunk, amikor fagyoskodtak a lakásban vagy az ételen kellett megspórolni a fűtési díjat. Az ilyen megalázó és embertelen élethelyzetben lévőkön segített az Orbán-kormány által bevezetett rezsicsökkentés.
Igaz, hogy ez a gyakorlat már korábban, 2008-ban Gyurcsány Ferencnek is eszébe jutott, persze sajátos, „üzletemberi” módon: még miniszterelnökként 2008-ban VIP áramvásárlási kedvezményt adott a magáncégének. A saját rezsijének csökkentése közben rezzenéstelen arccal döntött a családok rezsidíjainak emeléséről – a Gyurcsány–Bajnai-korszakban összesen 15 alkalommal.
Két ellentétes társadalomszemlélet, gyökeresen eltérő politika. Az egyéni érdeket mindenek fölé helyező gátlástalan globalista szemlélet áll szemben a saját közösségért felelős hatalomgyakorlással. És ehhez még művésznek sem kell lenni, csak embernek.