„A kesergő a gyászdallal rokon, a veszteséget az egész közösség élményeként, többnyire a közösség hangján megszólaltató lírai műfaj. A siraloménekkel és a bujdosóverssel szemben a helyzet tragikumát a megmásíthatatlan sors élményévé transzponálja.”
Ez idézet egy internetes enciklopédiából. Azért jutott eszembe a kesergő, mert egyesek nagyon szeretik ezt a műfajt, ha valamilyen okból szóba kerül a magyar gazdaság teljesítménye. Ráadásul akkor is ragaszkodnak a kesergéshez, ha azt semmi nem indokolja és az eredmények önmagukért beszélnek. Ők a nem létező helyzet nem létező tragikumát is mindenáron a sors megmásíthatatlan élményévé akarják transzponálni. Csak azért is azt sulykolják az embereknek, hogy minden rossz, holott az álláspontjukat semmi nem támasztja alá.
Kedden ismertette a statisztikai hivatal, hogy Magyarország bruttó hazai terméke 4,6 százalékkal nőtt az idei második negyedévben az előző év azonos időszakához viszonyítva. Ez a második legmagasabb szám az Európai Unióban, csak Lengyelország előzött meg minket.
Az ellenzéki propagandaújságok, propagandarádiók, propagandatelevíziók és internetes propagandaoldalak fogyasztói vélhetően az egészből nem értenek semmit. Miként lehet az, hogy így szárnyal a magyar gazdaság? A balliberális szakértők ugyanis már 2010-ben megmondták, itt mindennek vége lesz, ami jó, az csak ideiglenes, és ha nem is azonnal, de egy kicsivel később bedől az egész ország. Hiszen az Orbán-kormány főként egyszeri intézkedésekkel segíti a növekedést. Nézzük akkor az egyszeri intézkedéseket! Van belőlük bőven.
A sort kezdhetjük azokkal az adóváltoztatásokkal, amelyek több pénzt hagynak az emberek zsebében, támogatják a munkaerőpiacot és a befektetéseket. Az utóbbi kapcsán lásd a legutóbbi nagy fogást, a BMW ide települését. Ne hagyjuk ki a több évre szóló bérmegállapodást sem, amelynek hatására a versenyszférában is emelik a fizetéseket, amiért cserébe az állam csökkenti a járulékot.
Ez a többi között azért kifizetődő, mert a jó teljesítmény hátterében egyre nagyobb arányt hasít ki magának a fogyasztás. És ami ezt még inkább felértékeli, az az, hogy mindezt nem a hitelezés hajtja. Volt olyan korszaka is hazánknak, arról több információt a balliberális oldaltól lehet begyűjteni, ők a téma szakavatottjai.
Feltétlenül érdemes megemlíteni a családi otthonteremtési kedvezményt, amely nem mellékesen az építőiparnak nagyüzemben szállítja a megrendeléseket. Szóval mindezeket lehet egyszeri lépéseknek csúfolni, de talán tényszerűbb annak nevezni, ami. Ezt úgy hívják, hogy kormányzás. Olyan intézkedésekről van szó, amelyek átfogóak és széles körben fejtik ki kedvező hatásukat.
Az ellenzék másik kedvenc szövege az, hogy a növekedés az uniós pénzeknek köszönhető. Itt jegyezzük meg, hogy a támogatások becsatornázása egyáltalán nem magától értetődő. Vannak olyan tagállamok, amelyek a pénzek jelentős részét fel sem tudják használni.
Magyarország az élen jár abban, hogy a pályázati összegeket időben elérhetővé tette. De ha ezt és a fent említett egyszeri intézkedéseket összeadjuk, akkor abból világosan látszik, hogy a növekedés több lábon áll. Ez pedig fenntartható pályán tartja a bővülést, amely a jövőben is meghaladja az uniós átlagot.
Mindezekkel együtt egy percig sem gondolom, hogy elcsitulnának mindazok, akik továbbra is siralmasnak látják a jövőt. Pedig ők is ebben az országban élnek, akár még örülhetnének is a sikereknek. Persze ez nem kötelező, ahogy választásokat nyerni sem.