Lassan a helyükre kerülnek a dolgok. A hitelminősítők is belátták: ha meg szeretnék őrizni saját hitelességüket, akkor vissza kell helyezniük Magyarországot a befektetésre ajánlott kategóriába. Az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának a leghangosabb hazai kritikusai sem temetik már az országot, például a Pénzügykutató is látja a makrogazdasági mutatók javulását, illetve jövőre gyorsuló növekedéssel számol.
Persze nehéz is lenne tovább vitatkozni a tényekkel, hiszen egy idő után már senki sem veszi komolyan a menetrendszerűen jelentkező előrejelzéseket az apokalipszisről. Mostanra már csak az nem látja, hogy ez a kormány kézben tartja a kiadásokat, s a költségvetés számai rendre a vártnál jobban alakulnak, aki becsukja a szemét. Miután pár nappal ezelőtt a tavalyi évre számolt 1,9 százalékos hiányt korrigálta 0,3 százalékponttal lefelé a statisztikai hivatal, tegnap az aktuális helyzetről is hasonlóan kedvező adatok láttak napvilágot. Szeptemberben több mint 270 milliárd forintos többletet mutatott a büdzsé, amire korábban nemigen volt példa.
Mindegy, hogy az unió késve utalt pénzei érkeztek meg utólag, s ez okozta a dagadó szuficitet a kilencedik hónapban. Nem csak azért fölösleges boncolgatni a szálakat, mert az év első nyolc hónapjában is hasonlóan kedvező volt a helyzet mások mellett a gazdaság fehéredéséből eredő bevételtöbblet miatt. Azért sem érdemes bármilyen egyedi tételt keresni a pompás számok mögött, mert tavaly azok a bizonyos be ne érkező források sem okoztak semmiféle galibát az egyensúlyban. A gazdaságpolitika ugyanis ura a kasszának, a kalkulációk pedig olyan óvatossággal készülnek, amelyeket 2010 előtt még csak hírből is alig ismert Budapest.
Mielőtt valamiféle ellenszenves győzelmi jelentéssé nem fajul „A helyzet”, érdemes gyorsan azt is leszögezni, hogy nem sikert ért el az ország, hanem túlélt. Sokat küzdött az örvényes habok között, és voltak olyan pillanatok, amikor csöppet sem voltak biztatók a kilátásai, de kiért a partra. Most, hogy végre levegőhöz jutott az államháztartás, el lehet kezdeni gondolkodni azon, mire használják ki a döntéshozók a mozgásteret. Az előrevetített járulékcsökkentés például nagy segítséget jelentene a gazdaságnak, de a fejlemények tükrében úgy tűnik, hogy ennél komolyabb ösztönzőkkel is lehet számolni, akár már idén is.
Nem kétséges, hogy a – nemzetgazdasági tárca által tegnap előrevetített – adócsökkentések mellett például az oktatás színvonalának javítására is szükséges középtávon több forrást összpontosítani. Mostanra már világossá vált, hogy a megfelelően képzett munkaerő hiánya az egyik fő akadálya a foglalkoztatás további növelésének. A versenyképességi rangsorokból is kitűnik: a dolgozók felkészültsége az egyik fontos gyengesége az országnak; a másik az innovatív ágazatok és cégek kallódása.
Ha sor kerül a közeljövőben az elmúlt hat évben az alapok rendbe rakása miatt elmaradt finomhangolásokra is, netán még az állami bürokráciacsökkentés is beérik az intézményrendszer színvonalának javulásával párhuzamosan, az már egy másik helyzet lesz, az már egy másik ország lesz. A külföldi vállalkozók attól fogva lehetőséget és nem prédát fognak látni itt, s a kölcsönösen előnyös szerződések kötése talán még a múltbeli ad hoc jellegű intézkedéseket is más megvilágításba helyezi majd. Azok a lépések, amelyeket anno nem értettek, netán veszteségként könyveltek el a befektetők, az ő hosszabb távú üzleti érdekeiket is szolgálni fogják majd.
Egy erős középosztállyal és hazai vállalkozói réteggel rendelkező gazdaság, amely ráadásul technológiailag igen fejlett, jó partner lehet számukra. Az a jó az egészben, hogy most már nemcsak az látható, hova kell eljutni, de a lehetőségek is adottak. A küszöbön álló úgynevezett negyedik ipari forradalom épp az ilyen ugrásra kész országoknak kedvez.
