A diplomáciáról eddig úgy tudtuk, az udvariasság és a tapintat művészete, épp ezért a diplomáciai protokoll és illemtan meglehetősen szigorú. Az akkreditált diplomatának úgy kell képviselnie hazája érdekeit, hogy közben ne sértse meg a befogadó országét, ne avatkozzon bele annak belügyeibe és a lehető legjobb benyomást keltse magáról és hazájáról.
A diplomáciának ugyanis három fő funkciója van: a bizalom építése, az együttműködés ösztönzése és az esetleges konfliktusok kezelése. Semmiképpen sem azok generálása.
Szó sincs arról, hogy egy nagykövetnek bólogatójancsinak kell lennie és nem kritizálhatja a befogadó ország politikáját. Csakhogy nem a magánvéleményét kell szétkürtölnie, hanem azt, amivel felettesei megbízták, mert bármit, bárhol mond, azt nem magánvéleményként, hanem hazájának üzeneteként értelmezik.
Ehhez képest a nyugdíjba készülődő holland nagykövet egy elfogultságtól ordító, végtelenül tapló búcsúinterjút adott a 168 Órának. Egy excellenciás úrtól azért elvárnánk egy bizonyos szellemi szintet, de ez az úgynevezett interjú semmiben sem különbözik attól a néhány olcsó klisét unos-untalan ismételgető ellenzéki és civil szervezeti szalagmunkától, attól a „junk”-tól ‒ hulladéktól ‒, amivel nap mint nap telezsúfolják a magyar kiberteret. Mindez pedig megfűszerezve olyan kinyilatkoztatásokkal, melyekért egy magára valamit is adó ország azonnal visszaparancsolna és soha többé a közszféra közelébe sem engedne egy diplomatát.
Párhuzamot vonni a magyar kormány és az iszlám terrorizmus között napjaink kontextusában a lehető legvérlázítóbb sértés. Hogy csak a legsúlyosabbat emeljük ki a becsmérlések közül.
A magyar külügyminiszter nyilatkozatai és intézkedései teljesen méltányosak. Mi több: visszafogottak, hiszen ő is ugyanolyan gondban van, mint én: protokolláris okokból nem idézheti Sir William Batten frappáns véleményét a hollandusokról.
Persze a sivalkodás is azonnal beindult, mert micsoda dolog, hogy egy törpeország külügyminiszterecskéje vissza merészel szólni az európai liberális mintahatalomnak. Most aztán vége Magyarországnak, mert már elindultak felénk a holland ágyúnaszádok és kilőnek minket Európából.
Az ellenzék még mindig képtelen fölfogni, hogy paradigmaváltás történt a külpolitikánkban: kihúztuk a nyelvünket mások ülepéből, és egyenrangú félként közöljük partnereinkkel a véleményünket. Ideje véget vetni a fölényeskedésnek, és mint egy rossz házasságban, fölhánytorgatni, hogy ki mennyivel száll be a családi költségvetésbe.
Undorító, ahogy a nagykövet a holland adófizetők pénzét hányja a szemünkre, miközben a holland gazdaság épp a kelet-közép-európai expanziónak köszönheti fejlődését. Ne próbáljanak meg azzal a demagóg maszlaggal etetni, hogy önzetlen szeretetből tolják nekünk a lóvét, és még csak véletlenül sem azért, mert az olcsó munkaerőnek és a felvevőpiacnak köszönhetően busásan megtérül nekik. Van kinek eladni a vegyszeres vízben nevelt zöldségeket és a másnapra elhervadó virágokat.
Azt, hogy a magyar külügy helyesen járt el, bizonyítja a holland külügyminiszter mosakodása is, aki olyannyira zavarban volt, hogy nem talált jobb jelzőt a „kellemetlennél”. Tehát: a magyar kormánynak az Iszlám Államhoz való hasonlítása kellemetlen!!! Bravó! Kíváncsian várjuk, hogy lefordítsák neki a teljes interjút, hátha talál addig pontosabb és igazságosabb kifejezést.
Szerencsére vannak tisztábban gondolkodó holland politikusok is, akik megtalálták a kellő minősítést. Például Geert Wilders, a legnagyobb holland ellenzéki párt vezetője, aki imigyen nyilatkozott a Twitteren: „A holland nagykövet, Gajus Scheltema egy idióta”.
A magam részéről egyetértek az előttem fölszólalóval.