Kulcsár Attila neve az ifjabb generációk számára ismeretlen. Pedig a kőművessegédből szuperbrókerré vált sikkasztó története akár az amerikai regényírókat is megihlethette volna, egy időben kétségtelenül sztárnak számított a magyar sajtóhírekben megjelenő bűnözők között. A nevével fémjelzett K&H-botrány azonban már kamaszkorba lépett, nem kevesebb, mint tizenkét éves, és ezalatt nem hoztak elsőfokú ítéletet. Egészen tegnapig, amikor nem jogerősen hat és fél év letöltendő börtönbüntetést mondott ki Kulcsárra a Fővárosi Törvényszék. Az ügyben több mint százezer oldalnyi perirat keletkezett, pedig az elsőrendű vádlottat talán le sem fülelték volna, ha az ügyletei kapcsán nem veretnek meg egy köztisztviselőt és nem vásárolnak fel egy műanyagipari céget. Ráadásul a mai napig nem tudjuk, hogy vajon ki irányíthatta a főkolomposnak kikiáltott férfit, akinek az ügyletei révén egyes dokumentumok szerint egy bizonyos, Gyuszi névre hallgató taxis szállította nejlonzacskókban a milliókat a szocialistákhoz köthető, „kiemelt ügyfeleknek”.
A fiatalabbak kedvéért: a brókerbotrány vagy K&H-botrány 2003. június 16-a után, Szász Károlynak, a PSZÁF akkori elnökének megveretése után robbant ki. A felügyelet vezetője a támadás után arról beszélt, hogy azért bántalmazhatták, mert a PSZÁF a következő napokban akarta nyilvánosságra hozni a Pannonplast Rt.-vel kapcsolatos felügyeleti eljárás megállapításait. Történetesen arról, hogy a társaságban a K&H Bank Equities nevű brókercég VIP ügyfélkörébe tartozó befektetők a tulajdonosok hozzájárulása nélkül jutottak többségi részvényekhez. Amikor ez kiderült, Kulcsár Attila, a K&H Bank önkormányzati üzletágának ügyvezető igazgatójaként, az Equities Rt. befektetési tanácsadási üzletágának vezetőjeként Bécsbe szökött, ahol nemsokára önként feladta magát a rendőröknek.
A hatóságok kiderítették, hogy Kulcsár 1998 és 2003 között a K&H dolgozójaként kiemelkedő hozamokat ígérve, offshore cégeken keresztül részben jogosulatlanul forgatta az ügyfelek, köztük egyes állami vállalatok, önkormányzatok pénzét. Ekkor juthattak indokolatlanul nagy hozamokhoz az MSZP-hez köthető vállalkozók, például Karl Imre, a Horn-kabinet kormánybiztosa, Endrényi Éva, Kovács László szocialista külügyminiszter nőismerőse vagy Szalai Péter, a szocialisták által megbízásokkal elhalmozott fegyverkereskedő. És akkor még nem beszéltünk arról a rejtélyes személyről, akinek szintén szerepe lehetett a brókerügyben, és akit egy lehallgatási jegyzőkönyv szerint csak „Gyurcsányiként” emlegetnek a beszélgetők. Vagy egy másikról, aki csak úgy szerepel ezekben az iratokban, hogy a „nagy ember”.
Kulcsár egyébként az eljárás első éveiben magára és későbbi vádlott-társai egy részére is terhelő vallomást tett. Az ügynek ez a része tehát tisztának tűnt, ennek megfelelően a Fővárosi Főügyészség 2005-ben sikkasztás, vesztegetés és más bűncselekmények miatt vádat is emelt, a Fővárosi Bíróság pedig 2008 nyarán első fokon nyolc év börtönre és 230 millió forint vagyonelkobzásra ítélte a brókert. Ezt követően indult el azonban a szokásos jogászkodás. A Fővárosi Ítélőtáblán, a másodfokú eljárás során Kulcsár már azt állította, hogy a pénzintézet vezetői éveken át számtalan szabálytalanságot néztek el, a botrány kirobbanása után azonban a K&H valótlan nyilatkozatokat tett, és indokolatlanul sok kártérítést fizetett ki. A főügyészség pedig felvetette, hogy az ügyben sikkasztás helyett csalás is felmerülhet, így új eljárást rendeltek el. Ebben az eljárásban pedig a bróker már azzal védekezett, hogy ténykedése előtt is működött pénzmosás a volt munkaadóinál. Hogy ez tényleg így volt-e, vélhetően már soha nem fog kiderülni. Ahogyan több mint négyezer napja nem tudjuk azt sem, vajon ki lehet az a „nagy ember”, no meg a Gyurcsányi.