Aki nyomon követte az MSZP szombati kongresszusát, úgy érezhette magát, mintha egy amerikai típusú önbizalom-növelő szeánszba csöppent volna. Már csak a Pain and Gain című filmben feltűnt személyiségfejlesztő tréner, Johnny Wu aranyköpése hiányzott, aki a meggazdagodás titkát így foglalta össze: „Ne légy teszetosza, hanem tegyed oda!” Botka László szombaton megígérte, hogy ő aztán igazán odateszi. Az immár hivatalosan is szocialista miniszterelnök-jelölt beszédében sorjáztak a hangzatos, buzdító közhelyek a csapatjátékról, az összefogásról és a reményről, amely „utoljára hal meg”. A szegedi polgármester szerint a Fidesz igenis leváltható, de csak akkor, ha mindenki egy kapura játszik. Az MSZP kongresszusának közönségét talán sikerült meggyőznie, erre utal, hogy lelkesen, felállva tapsolták Botkát. Jelenleg ez sem elhanyagolható siker, hiszen korábban az is szóba került, hogy későbbre halasztják a döntést a kormányfőjelöltségről. Eddig ugyanis fikarcnyi eredménnyel sem járt a polgármester fél évvel ezelőtti színre lépése, amikor is bejelentkezett a baloldal élére. Az MSZP népszerűsége gyakorlatilag ugyanott áll, a kisebb pártokkal semmilyen egyez-ség nem született, sőt még a tárgyalásokig is csak az LMP-vel jutott el, de ők – pestiesen szólva – lepattintották Botkát.
A saját politikai oldalán legnagyobb és legkellemetlenebb ellenfél ismét kínos helyzet elé állította az összefogást hirdető szocialista politikust. Gyurcsány Ferenc ugyanis még szombaton tárgyalásra hívta Botkát, aki korábban már többször kinyilvánította, hogy a Demokratikus Koalíció elnöke nemkívánatos személy a baloldalon. „Nem kell félni a koalíciótól” – üzente Gyurcsány a polgármesternek. E mondat hallatán a szocialistáknak lehetnek rossz érzéseik, ha visszagondolnak 2006 júniusára, amikor Gyurcsány Ferenc kormányfőként az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén a tervezett megszorító intézkedések részletezése előtt cinikusan közölte: „Nem kell félni, nem fog fájni.” Kérdés, hogy lemondhat-e Botka László a DK-ról, illetve annak szavazóiról az áhított választási győzelemért folytatott küzdelemben, mert az biztos, hogy Gyurcsány önként nem áll félre, hívei pedig tűzön-vízen át követik őt.
Molnár Gyula MSZP-elnök is megmondta kongresszusi beszédében – a kádári szellemiséget idézve és a Fideszre utalva –, hogy „aki nincs velük, az velünk van”. Bár ő a DK-ra nem tért ki, de korábbi nyilatkozataiból ismert, hogy a szocialista elnök nem tartja ördögtől valónak az összefogást akár Gyurcsánnyal is.
A 2018-as parlamenti választásig persze még sok minden történhet, bárki bárkivel megegyezhet, sőt még az sem kizárt, hogy végül – a korábbi elképzeléseknek megfelelően – egy „külsős”, nem pártpolitikus miniszterelnök-jelölt mögé állnak be mindannyian. Egyelőre azonban Botka László látszik a legelszántabb és legnagyobb támogatottságú baloldali kihívónak. Szombati beszédét hallgatva nem sok jóval kecsegtet azok számára, akik azt várnák, hogy végre feltűnik a politikai palettán egy világos, koherens társadalomképet felmutató, valódi szociáldemokrata vezető. A demagóg és elcsépelt ígéreteken, az unalmas közhelyeken túl Botka legfeljebb álszentségben múlhatja felül elődeit. Kifejtette ugyanis, hogy fel kell számolni a megosztottságot, a gyűlölködést, s a más meggyőződésű embert sem szabad utálni. Mintha megfeledkezett volna arról, hogy nemrég ő maga hirdetett teljes bojkottot a szerinte kormánypárti sajtóorgánumok ellen.
A két búvárkodás közben milliós karórával, a luxusautóból kikönyöklő polgármester esetében nehéz eldönteni, melyik ígérete a hiteltelenebb: az árokbetemetés vagy az, hogy majd fizetnek a gazdagok.
