Azt gondolnánk, hogy egy magyar zsidó ember csakis örvendhet annak, ha az izraeli miniszterelnök hivatalos látogatásra Budapestre érkezik. Javul a helyzete, jobbra fordul a sorsa. Annál is inkább, mert ilyesféle csúcstalálkozó nagyon ritkán van. Balliberális kormányzások idején sem, amikor pedig Heller Ágnes és Konrád György fújták a passzátszelet.
Ugyanők most, mikor Benjamin Netanjahu hazánkba jött, hogy találkozzék Orbán Viktorral (s figyelmes bónuszként a visegrádi országok többi kormányfőjével), hirtelen aktivizálták magukat. Ők a mi bolygó zsidóink, akik nem nyernek nyugodalmat. Megtalálták az új nagykövetet, Josszi Amranit, akit egyszer már beleugrasztottak egy magyar kormányt elítélő nyilatkozatba s ráadásként egy még szörnyűbb Népszava-interjúba.
Utóbbi már azután jelent meg, hogy Netanjahu (aki a külügyminiszteri posztot is ellátja, így közvetlen főnöke a diplomáciai karnak) kategorikusan visszavonatta beosztottjával a több mint barátságtalan megnyilvánulást.
A horthyzó–sorosozó Heller–Konrád–Kovács M. Mária-féle ellenzéki kör ezután egy huszonnyolc (!) oldalas proklamációval támadott. Személyesen postázták, így volt szűk körű magántalálkozó is. Ezen győzködték a nagykövetet s rajta keresztül a főnökét, hogy Izrael kiemelt ellenségét Magyarországon kiplakátolni antiszemitizmus. Korábban azt mondták, az Izrael-ellenesség új antiszemitizmus; tehát most azt próbálnák beadni Netanjahunak, hogy az új antiszemita Soros ellen fellépni klasszikus antiszemitizmus.
Ebbe már a máskor okosnak tűnő Heisler András is belezavarodott, aki zsidó hitközségeket képvisel, és egy ateista zsidó kritikáját azonosította az antiszemitizmussal; azaz ezt nem hitbéli, hanem csakis rasszista alapon tehette. A petíciózók szerint Amrani azt mondta: ferdítés, hogy Netanjahu kihátrált mögüle, mert valójában nem visszavonatták, csupán kiegészíttették a Soros-plakátkampányt elítélő nyilatkozatát. Nos, a kiegészítéstől az egész az ellenkezőjére fordult, azaz valaki arcátlanul hazudik.
Nyilván minden diplomata a szívéhez kap, ha akkora nagyságok kérnek titkos találkozót tőle, mint Kovács M. Mária, Zentai Péter és Bokor Péter. Főleg ha tizenhét olyan közszereplő cédulkáit is magukkal viszik, mint Karsai László és Vágó István! Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséget vezető Köves Slomó rabbit keresetlenül lefideszbérencezték, mert szerinte sem volt antiszemita a plakátkampány, sőt máris a hazai zsidóság „elfideszesítését” vizionálják. Az üzenetkék szerint Soros ugyanaz Orbánnak, mint Trockij volt Sztálinnak (már csak a jégcsákány hiányzik); Orbán pedig fokozatosan jutott el a szélsőséges (!) antikommunista világnézettől az antiszemita világnézetig.
Kérdés, a híres izraeli elhárítás miként képes kezelni az ilyen fokú tébolyultságot. Ennél sokkal világosabban beszél a Soros pénzelte Amnesty International (AI) magyar és izraeli szervezete: szerintük Orbán és Netanjahu egykutya. (Nesze neked, proklamáció!) Mindketten megbélyegzőkampányt folytatnak a jogvédő szervezetek és aktivisták, főleg az AI ellen, gyűlöletet szítanak az egyetemes ember jogok és közös értékek ellen, úgyhogy mindketten mehetnek a lecsóba.
Nem hiszem, hogy a közös közleményt kiadó Molly Malekart vagy Iván Júliát bárki bármire megválasztotta volna, mindenesetre két választott politikusról állítják, hogy azért tartanak a találkozójuktól, mert „nemcsak az emberi jogokat sértő terveikről, hanem azok megvalósításáról is” szót ejtenek majd.
A Kormányzati Tájékoztatási Központ szerint Soros fizetett aktivistái bevándorlók százezreit akarják behozni Európába, és lépten-nyomon támadják azokat az országokat, amelyek megvédik határaikat, így Izraelt is. Ekként válik az arcátlanság – proklamációval, cédulkákkal ékesítve – végképp határtalanná.