Úgy tűnik, az egyik pótolhatatlan veszteség éri a másik után a magyar demokráciát. Még ki sem hevertük a letaglózó bejelentést, miszerint a Demokratikus Koalíció frakciónyira sem rúgó különítménye ezentúl csak akkor hajlandó irritálni parlamenti jelenlétével a honi pártpolitika iránt még érdeklődők egyre fogyatkozó táborát, amikor ártani tud, mondjuk egy kétharmados döntés megakadályozásával, máris itt az újabb idegborzoló hír.
Eörsi Mátyás, a DK országos tanácsának tagja visszautasítja a kormány jelölését a Community of Democracies főtitkári posztjára, amiért egyébként ő maga kuncsorgott nem is olyan régen. A hirtelen megvilágosodáson átesett SZDSZ-lidérc azt írta Szijjártó Péternek, aki egyébként rendesen elrúgta a pöttyöst a jelöléssel saját választói előtt, hogy a demokrácia megerősödéséért küzdő globális nemzetközi szervezet élén nem állhat hitelesen olyan személy, akit egy, a demokratikus intézményrendszer lerontásában elhíresült kormány jelöl.
Azt most hagyjuk is, hogy amennyiben az álbaloldalba beépült szabaddemokrata zombihadsereg nem fertőzné a nemzetközi közvéleményt kapcsolatai révén hülyeségekkel, hazugságokkal, koholmányokkal a magyar viszonyokról, akkor kevésbé lenne elhíresülve a kormány, Eörsinek pedig nem kellene lemondania a sóhivatalban betölteni vágyott rendkívül komoly pozíciójáról. Nézzük inkább, mit mondott maga Gyurcsány, amikor a jelölést igencsak megfontolandó vádak érték a legkülönfélébb helyekről.
A Magyar Idők olvasói nyilván ma is Kövér Lászlóval értenek egyet, aki azt nyilatkozta annak idején, hogy a velünk élő eszdéeszizmus virulens képviselőjének jelölése olyan döntés lenne, amely relativizálná mindazon bűnöket, amelyeket az Eörsi-félék a magyarsággal szemben elkövettek. De nem áll távol olvasóinktól az sem, amivel az azóta politikai remetének állt Schiffer András érvelt: Márpedig Magyarországot soha, sehol ne képviselje olyan személy, aki önként választott társául egy ávós gyilkost. Pont. Ehhez képest a nemzet ripacsa akkor még egyáltalán nem látott problémát Szijjártó gesztusában. A szokott stílusában arról értekezett, hogy „ha egy ilyen szervezetnek magyar főtitkára lesz, az jó. Ha egy tisztességes demokrata, Orbán rendszerének ellenfele, egyébként meg a Demokratikus Koalíció tagja, az még jobb”. Hogy miért volt hajlandó megadni a kormány a támogatást, ő maga sem értette, de szerinte elnézőbb, megértőbb viszonyulásra ettől nem számíthatott volna az Orbán-kormány.
Vajon mi történt azóta, hogy táncos Fletó újra hórihorgas tengelye körül kezdett pörögni? Nos, el kell hitetni a szakkör méretűvé zsugorodott támogatói körrel, hogy mindenki velük van, aki nem ment el a népszavazásra október 2-án. Ehhez addig érdemes hisztériázni a bojkott antidemokratikus idiotizmusát hirdetőknek amiatt, hogy minden ellenkező híresztelésük ellenére – nagyon is demokratikus módon – mégis lesz közjogi következménye a referendumnak, amíg az alaptörvény módosítása végbe nem megy. Csak akkor lehet ugyanis Gyurcsány a széthullott baloldal vezetője, ha maga alá gyűr minden Orbán-fóbiást. Közben legújabb – hazaárulásnak is beillő – feljelentéseik is eljutnak az erre fogékony globalista kezekbe.
Eörsi levele, amelyben lemond a kormány segítségéről, tökéletesen illeszkedik abba a demokráciát romboló folyamatba, amivel a magukat igazi demokratáknak nevezők kisebbsége terrorizálni próbálja a többséget, miközben azzal vádaskodik nemzetközi porondon is, amit épp maga követ el. Csak azt tartják ugyanis demokráciának, amikor ők vannak hatalmon. Ha ez nem lehetséges, akkor képesek mindent tönkre zúzni. Ez bolsevik tempó. Jó lesz figyelni.