Azt mondják, az az igazán jó tanácskozás, ami után mindenki nyertesnek érzi magát.
Eszerint az Európai Tanács ülése abszolút eredményes volt, hisz a résztvevők saját sikerükként tüntetik fel a megállapodást. Amivel nincs is baj, miután az EU tagállamainak együttműködése a cél, s nem holmi önemésztő, energiapocsékoló pozícióharc. Nekünk azonban szép csendben tisztában kell lennünk azzal: ezt a csatát bizony mi, magyarok és közép-európaiak nyertük meg, nem pedig a migrációpártiak.
Úgy is fogalmazhatunk: a józan ésszel rendelkezők diadalmaskodtak a más érdekeket szolgálókkal, az infantilis liberalizmus mocsarában dagonyázókkal szemben. Még Angela Merkelnek is igaza lett, aki az európai megoldást szajkózza évek óta, s erre való hivatkozással gátolja az illegális migrációval szembeni fellépést. Hisz a vaskancellárnő eddig valójában az Európán kívüli megoldást szorgalmazta, mivel a beözönlők érdekeit karolta föl.
Most viszont valóban az európai lakosság szempontjai kerültek előtérbe, miután az országvezetőkből álló testület letette a garast a külső határok védelme és a befogadás tagállami önkéntessége mellett. Ez utóbbi azt jelenti: nincs többé kötelező kvóta, így ha a fejük tetejére állnak az illegális migráció élharcosai, akkor is okafogyottá válik mindenféle kötelezettségszegési eljárás és ellenünk indított EU-bírósági per.
Nem kell tehát Angela Merkelre neheztelni, amiért saját sikereként igyekszik feltüntetni a brüsszeli megállapodást. Érthető a törekvése, hisz a posztjáról van szó, ami egyre nagyobb amplitúdóval inog. Más elbírálás alá esik viszont, hogy a német koalíciós vitát elboronálandó azt a hamis hírt terjesztették, miszerint tizennégy tagállammal, köztük velünk megállapodást kötött volna a másutt már regisztrált menedékkérők visszafogadásáról. Ezt a blődlit a magyar, a cseh és a lengyel miniszterelnök is határozottan cáfolta.
A próbálkozás rávilágít arra, hogy a jövőben is nagyon észnél kell lenniük az Európa-megtartó erőknek, mert folyamatosak lesznek a kísérletek a kaotikus állapotok visszarendezésére. Sőt a hatás-ellenhatás törvényének megfelelően – mint arra Szijjártó Péter külügyminiszter is utalt –, rá fognak erősíteni a migráció korlátlan fenntartásában érdekelt háttérhatalmak, Soros-szervezetek. Máris óriási háborgás kíséri az álcivil NGO-k részéről a földközi-tengeri migráns-vízibuszoztatás beszüntetését, az olasz kikötők lezárását.
Jó, ha tudjuk: az interkontinentális lakosságcserében érdekelt háttérerők a mostani utóvédharcokból ellentámadásba akarnak majd lendülni. Téved továbbá, aki Merkelnek bármit is kritika nélkül elhisz. Ő arra van programozva, hogy a migrációt elősegítse, és megjósolható: magától a jövőben sem fog jóváhagyni semmilyen lépést, ami hátráltatná az illegális beözönlést. Minden verbális hátrálása, mások védelmi munkájának elismerése csupán taktikai célokat szolgál.
A politikai kármentésre berendezkedett, saját székét védő német kancellár azonban már nem igazán markáns tényező, így a konzervatív, nemzeti európai fordulatot nemigen tudja megakadályozni. Az utóvédharcokból kirajzolódik: kedvezővé vált számunkra a széljárás. Eleddig ugyanis az EU valamennyi bevándorlásfékező határozata olyan volt, mint az a szovjet gyermekjáték, amit bárhogy raktak össze, mindig Kalasnyikov-gépkarabély lett belőle. Vagyis egyre növekedett a migráció mértéke, ezáltal Európa veszélyeztetettsége.
Most viszont megnyílt a reális esély, hogy megszabaduljunk a „még több Európa, még több migráció” önsorsrontó gyakorlatától, és végre a kontinens biztonságára és versenyképességének növelésére koncentrálhassunk.