Schleswig-Holstein: mínusz 3,8, Bajorország: mínusz 10,5, Hessen: mínusz 11,3. Ezek ugyan nem Celsius-fokok, hanem a keresztény uniópártok százalékpontban kifejezett veszteségei az idei németországi helyhatósági és tartományi választásokon, de politikai időjárás-jelentésnek is beillenek. Nemcsak a CDU/CSU, de nagykoalíciós partnerük, a legalább ekkora, általában két számjegyű veszteségeket elkönyvelő, Hessenben is egy tízest bukó szociáldemokraták is egyre mélyebbre tartanak.
A nagy pártok megroggyanása, tekintélyvesztése mára állandósult: a koalíció egyre népszerűtlenebb, ma már nem lenne parlamenti többsége az előre hozott választások esetén. Berlin felett az ég borús, tegnap politikai értelemben is megkezdődött a téli időszámítás, a Bundestag folyosóin pedig korlátozott a látótávolság. Hessen – nem éppen a legjelentéktelenebb német tartomány – tegnap csak visszaigazolta az eddigi trendet, egyre élesebben vetve fel a kérdést: meddig mehet ez így tovább? Meddig kormányozza még Németországot a csaknem tizenhárom éve hivatalban lévő Frau Merkel?
Jövőre ugyanis még keményebb leckék ígérkeznek: nemcsak a májusi uniós választás lesz soron, amelyen az Európai Néppártnak nem egy meggyengült, hanem egy éppen hogy megerősödő CDU/CSU-képviselőcsoportra lenne szüksége, de keletnémet tartományi voksolásokat is tartanak. Keleten márpedig a radikális bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak még sokkal erősebb, mint nyugaton, noha Hessenben is történelmet írt tegnap: Wiesbaden vára volt az utolsó, amelyet bevett, mostantól mind a tizenhat német tartomány gyűlésében képviselteti magát.
De keleten az AfD bőven húsz százalék feletti eredményre számíthat majd, miközben nyugaton a ma már nyugdíjaskorú, ’68-as generáció hangadóit, a félkegyelmű, harmadpedofil és negyedforradalmár ökoterroristákat háttérbe szorító, harmincas-negyvenes vezetőkkel megújult Zöldek lettek a fiatalabb városiak ügyeletes divatpártjává.
Történetesen Hessen legnépszerűbb politikusa ma a félig jemeni Tarek Al-Wazir, pártja, a Zöldek pedig tegnap csaknem megduplázta az eredményét. Haladónak tartják őket, noha nem világos, mit is értünk itt haladás alatt. Sokkal jobb lenne – és talán a hesseniek elnézik, hogy minket elsősorban nem az ő tartományuk, hanem az európai politika jövője érdekel ebben a történetben –, ha a CDU/CSU, Nyugat-Európa legerősebb pártszövetsége találna vissza konzervatív-kereszténydemokrata gyökereihez, ahelyett, hogy kelepcében vergődő, jellegtelenné váló centrumerőként a baloldal és a radikális jobboldal ellenében is folyamatosan teret veszítene. Egyre kevésbé tűnik úgy, hogy ez ma – vagy holnap, holnapután – lehetséges lenne a legkomolyabb személyi konzekvenciák levonása nélkül.
– Tudnom kell, kik azok a férfiak, asszonyok és gyerekek, akiknek hiányozni fogok. Mert szükségük van rám, jobban, mint bármi másra a földön – ezek Wim Wenders világhírű filmje, a Berlin felett az ég sokat idézett mondatai. Csakhogy Frau Merkel már hiába nyújtja ki oltalmazó anyai karját, egyre kevesebben akarnak belekapaszkodni. Sem Hessen, sem Németország, sem a CDU, sem Európa. Mert a Mutti visszafogja őket. Merkel muss weg, azaz Merkelnek mennie kell: egyre többet emlegetik e mondatot. Bizonyára elhangzik majd a kereszténydemokraták decemberi kongresszusán is, de az a kérdés: akik ezt hangoztatják, csak sokan lesznek-e vagy elegen is?
Mérget azért már nem vennénk rá, hogy akkor is Angela Merkelnek hívják majd a német kancellárt, amikor jövő nyáron megválasztják Jean-Claude Juncker utódját az unió élére.
2019 ugyanis a számlák rendezésének éve lehet Európában.