A választók felhatalmazását élvezve mélyreható változásokat, közigazgatási reformokat jelent be és visz véghez, a tisztességes tehermegosztás jegyében különadókkal sújtja a bankokat és a multinacionális vállalatokat, mindeközben szembemegy azokkal az európai uniós döntésekkel, amelyekkel nem ért egyet, s amelyekkel nem is kötelessége egyetértenie. A különutas politikától és saját legitimációjának elvesztésétől rettegő nyugat-európai elit pedig minden fronton támadást indít az adott kormány ellen: kötelezettségszegési eljárásokkal, európai parlamenti vitákkal, New York-i véleménycikkekkel és más, céltudatos eszközökkel fejezi ki nemtetszését.
A hat évvel ezelőtt hivatalba lépett magyar kormány tagjainak legalább hagytak némi időt, hogy elfoglalják irodáikat, körülnézzenek a folyosón, rájöjjenek arra, hogyan kell kapucsínót készíteni a kávéfőzővel. Néhány hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy össztűz zúduljon Budapestre egy olyan médiatörvény miatt, amelyről 2011 óta semmit sem hallottunk. Magyarországon börtönbe zárhatnak újságírókat a kormánynak nem tetsző cikkek miatt – szóltak akkoriban a nyugati tudósítások. Az Európai Parlamentben Daniel Cohn-Bendit, Ulrike Lunacek, Rui Tavares és más „tehetségek”, „államférfiak” álltak fel komor arccal, letapasztott szájjal, hogy így fejezzék ki tiltakozásukat a magyarországi cenzúra és médiaterror ellen. Washingtonból, Párizsból, Berlinből pedig menetrendszerűen érkeztek a kiváló felkészültségről és helyszíni terepfelmérésről árulkodó tudósítások.
A szerencsétlen lengyel kormány ezzel szemben meg sem ünnepelhette győzelmét, szinte azonnal megjelentek a demokrácia eróziójáról, a fékek és ellensúlyok hiányáról szóló írások. Ugyanazok az újságok, ugyanazok a szerzők, ugyanazok a civil szervezetek és ugyanazok a politikusok fejezték ki felháborodásukat a konzervatív kormánypárt intézkedései miatt, lélegzetvételnyi időt sem hagyva Varsónak. Két hónappal a kormány beiktatása után vitanapot tart az Európai Parlament, Brüsszelben pedig vizsgálatot indítanak a lengyel reformok miatt.
Hogy tisztán lássuk a helyzetet: egy demokratikusan megválasztott kormány ellen olyan testület indít most eljárást, amelynek tagjait senki sem választotta meg. Lehet persze érvelni azzal, hogy az Európai Bizottság tagjait az uniós tagállamok kormányai jelölték, s az Európai Parlament is jóváhagyta kinevezésüket, de senki sem hatalmazta fel a brüsszeli intézményt arra, hogy önkényesen, politikai szempontok alapján kezdeményezzen vizsgálatokat és büntetőintézkedéseket.
A jóhiszeműen, jó szándékból elindított európai integráció mára politikai cirkusszá vált. A tagállamok pragmatikus együttműködését szorgalmazó államférfiak sajnos nincsenek már köztünk, helyükre – mindannyiunk őszinte sajnálatára – paranoiás, kisebbrendűségi komplexusban szenvedő, hatalmuk fenntartásához ragaszkodó egyének léptek. Az erős nemzetállamok összefogása helyett egy értelmetlen és megvalósíthatatlan projekt, az európai szuperállam létrehozása lebeg a szemük előtt. Minden önállósági, függetlenedési törekvést, az ideológiájuktól eltérő kísérletet elutasítanak. Lengyelországnak az a nagy szerencséje, hogy a komolyan vehető politikai pártok – nézeteiktől függetlenül – kiállnak országuk szuverenitása mellett, és nem fogadják el szó nélkül a külföldi beavatkozást.
