Holnap megkezdődik 1 207 000 diák, több mint 120 000 pedagógus és több tízezer, az oktatást segítő munkatárs számára a 2015/2016-os tanév az általános és középiskolákban. Az óvodákban is elindulnak a foglalkozások kedden, idén már kötelezően minden háromévesnél idősebb gyermeknek. A főiskolások, egyetemisták még pár napig élvezhetik a szabadságot. 2010 szeptember óta új idők új szelei fújnak az oktatásügyben. Lapunk hasábjain nyilatkozta azt a múlt héten Czunyiné Bertalan Judit államtitkár, hogy a kormány elkötelezett a minőségi oktatás megteremtése mellett, és a keretrendszer átalakítása után most a tartalmi és módszertani megújulásra helyezik a hangsúlyt.
Az OECD 2012-es országjelentése két komoly kritikát fogalmazott meg a hazai oktatásügyről: magas a lemorzsolódók aránya, és a magyar iskolarendszer nem segíti elő a hátrányos helyzetűeknek az esélyteremtést, a felzárkóztatást. A megállapítások a szakma számára nem számítottak újdonságnak, hiszen ezek a problémák hosszú évek óta kísérték a magyar közoktatási rendszert. Nem véletlen, hogy átfogó jogszabályi, szerkezeti és tartalmi reformok születtek és születnek a változás érdekében.
2011 végén a kormány az azóta többször módosított köznevelési törvénnyel letette az alapjait a változásoknak. Megszületett az új Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek, amelyeket felül is vizsgálnak hamarosan az egyenletesebb tananyageloszlás érdekében. A legjelentősebb szerkezeti átalakítás az iskolák állami fenntartásba vétele volt 2013 januárjában, amivel a területi különbségeket akarták felszámolni. Korábban óriási szakadék tátongott a gazdagabb és a szegény önkormányzatok által fenntartott iskolák lehetőségei között.
Több száz iskolában még vízöblítéses mellékhelyiség sem volt, míg máshol gyönyörűen felújított, korszerű eszközökkel felszerelt intézményekben tanulhattak a diákok. Nagyon fontos, hogy hosszú idő után a szülőknek is könnyebbé akarja tenni az iskoláztatás terheit a kormány. A tankönyvek egyre szélesebb körben lettek és lesznek ingyenesek, akiknek fizetniük kell, azoknak is a korábbiaknál kevesebbet kell erre költeniük. Nem maradtak ki a tanárok sem a sorból, 2013 szeptemberéből beindult a pedagógus-életpályamodell, ennek eredményeként eddig átlagosan 35 százalékkal emelkedtek a bérek.
Az eddigiek fényében akár úgy is tűnhet, mintha már itt lenne a Kánaán. Az átalakításokat azonban komoly viták és kritikák is kísérték. Az állami tankönyvellátásban tavaly még fennakadások voltak a kiszállításban, a pedagógusok egy része sérelmezte a minősítési rendszert, és az állami intézményfenntartónál is előfordultak több hónapos csúszások a fizetési határidőkben. Idén már az összes diáknak lesz mindennap testnevelésórája az elsősöktől a tizenkettedikesekig, és még több figyelmet kapnak a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók is. Az előző éveket jellemző jogszabály-változási dömping után most csendesen indul az új tanév, október elején újabb 3-4 százalékos béremelést kapnak a tanárok. A pedagógusok készülő etikai kódexével néhányan igyekeznek borzolni a tanárok kedélyeit, az ellenzők érveit ugyanakkor gyengítik az olyan esetek, mint a múlt heti, Hitler-képet posztoló tanító ügye.
A tegnapi országos tanévnyitón Balog Zoltán miniszter kiemelte a szülőkkel való párbeszéd fontosságát, hiszen korábban nem kérdezték meg őket arról, mit is szeretnének. Pozitív a kezdeményezés, hiszen minél több résztvevő véleménye beépül az oktatási rendszerbe, annál kevésbé lehet rövidlátó érdekek alapján átpolitizálni az oktatásügyet. Az oktatáspolitikát a szakmai kritikák segítik, nem a vagdalkozó támadások, a hisztériakeltés, amit önjelölt érdekvédők, civil csoportok oly gyakran megtesznek, semmibe véve a tanárok és diákok érdekeit. Talán eljön az az idő, amikor tényleg mindenki a gyerekek mindenek felett álló érdekeit előbbre helyezi, mint a politikai csatározásokat. Addig marad a tisztelet a tanároknak az áldozatos munkájukért, és a megbecsülés azoknak a szülőknek, akik velük együttműködve nevelik a gyermekeiket.