Most kezdjük igazán megérteni, milyen pontos leírást adott annak idején Joszif Visszarionovics Sztálin, amikor azt mondta, hogy a kommunisták különleges, nem közönséges anyagból vannak gyúrva. Hiszen mégiscsak különös, nem közönséges dolog, hogy még csak nem is kíváncsiak az utódpárt MSZP-nél arra, hová tűnt el az a sok-sok milliárdos vagyon, amellyel a rendszerváltás idején még rendelkeztek.
Az ok azon a tájékon keresendő, hogy a Hitlerrel 1939-ben paktumot is kötő, tehát első pragmatikus baloldaliként is aposztrofálható generalisszimusz ezáltal az „übermensch” szovjet mozgalmi megfelelőjének a definícióját is körülírta. Az utódok ugyanis magukra nézve más, kivételes szabályokat, morális normákat követelnek meg, mint a nem haladó, vagyis közönséges halandókra – és ez mai ügymenetükben, cselekedeteikben is tetten érhető.
Például abban, hogy még házon belül sem firtatják, mi lett a sorsa a rengeteg pénznek, amit harminc év alatt eltapsoltak. Ennek csak egy magyarázata lehet: ők pontosan tudják, hogy milyen zsebekben landoltak, kiket gazdagítottak a horribilis összegek. Természetesen a saját mindenkori vezetőiket, különböző szintű kádereiket. Ergo: folyamatosan lopták meg a saját pártjukat.
Ha megnézzük, ezt csinálták 1945 óta egész történetük során. Először az ország vagyonát hordták szét, einstandolva emberek, családok felhalmozott tulajdonát, majd amikor a tönk szélére juttatták az általuk lerabolt országot, a rendszerváltozás után, amint lehetőségük volt rá, folytatták a megkezdett zabrálást. Annyi volt a továbblépés, hogy a választók jóvoltából egy idő után már csak a saját pártjukban tudták továbbvinni amortizációs tevékenységüket. Az eredmény itt van előttünk, amit lapunk mai összeállítása orvosi látleletként rögzít.
Hogy merre tovább? Alighanem mennek előre a megkezdett lenini úton, és addig nem nyugszanak, amíg egyetlen hokedli, fillér is van a párt birtokában. Egyszerűen megszokták, hogy a rájuk bízott javakat a sajátjukként kezeljék, erre szocializálódtak, és ezen már semmi sem változtathat. Nem mintha ők bármiben is változni akarnának – és itt nyeri el az értelmét Sztálinnak a felsőbbrendű mozgalmi emberre vonatkozó meghatározása. Ők soha semmiben sem lehetnek hibásak, választási vereségeikért, csúfos lebőgéseikért sem.
Ez a fő kommunikációjuk és stratégiájuk ma is, ami nem sokban különbözik attól, mint amikor még a reakciósokban, imperialisták szekértolóiban látták a bajok okozóit, a világkommunizmus eljövetelének hátráltatóit. Olyanok, mint az a futballcsapat, amelyik soha nem jobban akar játszani, hanem be akarja bizonyítani, hogy a másik csapat javára csaltak, és emiatt kapnak ki. Akkor is, ma is a leszélsőségesezett jobboldal testesíti meg számukra a fő ellenséget, amit meg kell semmisíteni.
Régen a népi demokrácia, a szocializmus építése miatt volt szükség szerintük a konzervatívok kiiktatására, most a liberalizmus építését akadályozzák a haladásellenes erők. Akkor a nemzetközi munkásmozgalomban és a Szovjetunióban bíztak töretlenül, most a globalista liberalizmusban és a jelenleg még baloldali vezetésű Európai Unióban.
A politikai eljelentéktelenedésük legfőbb oka azonban az önállótlanságon, külső vezérléshez szokottságukon kívül az, hogy kizárólag a rombolásra, negativizmusra, vagyonfelélésre vannak berendezkedve. Ők másokkal szemben még Soros György minden helyzetre hitelfelvételt felíró tanácsainak is hitet adtak – ennek is isszák most a levét.
A családi ezüst elkótyavetyélése, lenyúlása után a hatalmas, milliárdos tartozásaikat is ki kell egyenlíteniük előbb-utóbb. A nemzet pedig szintén benyújthatja majd a számlát, hiszen az MSZMP irdatlan vagyona nem a párté, hanem a meglopott magyar embereké volt.