Érvényesült a papírforma szerdán az úgynevezett Sukoró-perben, másodfokon felmentette a szegedi táblabíróság a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. volt vezérigazgatóját, Tátrai Miklóst és a cég egykori értékesítési igazgatóját, Császy Zsoltot. Az elmúlt évek nagy horderejű ügyeiben ugyanis rendre ellentétes vagy jelentősen eltérő döntést hoztak a másodfokon eljáró bíróságok az elsőfokú ítéletekhez képest. Nem hatott a meglepetés erejével az sem, hogy ezúttal is olyan verdikt született, ami joggal borzolhatja az emberek igazságérzetét.
A Szolnoki Törvényszék tavaly szeptemberben első fokon négy év börtönbüntetésre ítélte Tátrai Miklóst, Császy Zsolt pedig három év hat hónap börtönt kapott. A bíróság az első- és a másodrendű vádlottat – tettesként, illetve bűnsegédként – különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés kísérletében mondta ki bűnösnek. Az is tény, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 2011 júniusában jogerősen semmisnek nyilvánította a sukorói kaszinóberuházással összefüggő telekcsere-szerződést, mert annak teljesülése esetén 1,294 milliárd forint kár érte volna az államot.
Ezek után szerdán a Szegedi Ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy nem történt bűncselekmény, vagyis a különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés kísérlete csak a képzelet szüleménye. A tanácsvezető bírónő indokolásában többek között arra hivatkozott, hogy a vádlottak a telekcserével kapcsolatos döntés során joggal tartották szem előtt az állam érdekét, és érezték fontosnak a beruházás megvalósulását, amellyel nemhogy kárt okoztak volna az állami vagyonban, inkább gyarapították volna azt. Ilyen nagy lenne a távolság Szeged és Budapest között? Azért konzultálhattak volna a fővárosi kollégákkal, akik a telekcsere-szerződést éppen a közel 1,3 milliárd forintos várható vagyoni kár miatt semmisítették meg.
A jogi procedúra azonban folytatódik, az ügyész fellebbezést jelentett be, van még esély arra, hogy a tetteknek legyenek következményei. A politikai felelősség már egészen más kérdés. Császy rögtön az ítélethirdetés után felháborodásának adott hangot, mert szerinte komoly sebet ejtett a jogállamon és a demokrácián, valamint az ügyészség szakmai tisztességén is a büntetőeljárás, amelyet ráadásul politikai nyomásra indítottak el. Manapság boldog-boldogtalan arra hivatkozik, hogy a gonosz, diktatórikus kormány le akar vele számolni, pedig ő ártatlan, mint a ma született bárány. Csakhogy a Sukoró-ügyben a nyomozást 2009 áprilisában indította el az ügyészség, amikor éppen Bajnai Gordon váltotta a miniszterelnöki székben Gyurcsány Ferencet és a szocialisták voltak kormányon. Célravezetőbb lenne, ha egymás között tisztáznák: ki kire gyakorolt politikai nyomást.
Oszkó Péter korábbi pénzügyminiszter 2009 nyarán indított vizsgálatot a sukorói telekcsere-szerződéssel kapcsolatban, miután az Állami Számvevőszék is megkérdőjelezte a telekcsere értékarányosságát, illetve azt, hogy a megfelelő közérdek fennállt-e az ügylethez. Egyértelmű tehát, hogy az akkori szocialista kormányzaton belül is kétségeket ébresztett az ügylet, nem csoda, hogy az ügyészség nyomozni kezdett.
Az sem véletlen, hogy Gyurcsány Ferenc rendkívül vehemensen kommentálja a hét éve zajló eljárást – folyamatosan koncepciós eljárásról, a vádlottak meghurcolásáról beszél –, hiszen az ő érintettsége is felvetődött. A Központi Nyomozó Főügyészség folytatott ellene nyomozást hivatali visszaélés miatt, amit 2012 nyarán bizonyítottság hiányában megszüntetett, mert nem lehetett egyértelműen bizonyítani a volt miniszterelnök szerepét a telekcseréről hozott döntésben.
Ismert, régi kommunista módszer, hogy azzal vádolják meg az ellenfelet, amit ők követtek el. Ma Gyurcsány Ferenc és csapata a kormányzati korrupcióról harsog. Reggel, éjjel meg este.