Azok után, hogy több meghatározó nemzeti ügyben 180 fokos fordulatot vett és szembement saját korábbi álláspontjával, mára odáig jutott, hogy holdudvarának tagjairól állított valótlanságot. A lapunknak nyilatkozó értelmiségiek ezután egyöntetűen cáfolták a pártelnököt, mondván, Vona szavaival ellentétben nem kértek tőle elnézést a kritikus nyilatkozataikért, sőt megerősítették a Jobbik vezetéséről alkotott véleményüket.
Az egykor a tisztesség, a becsület és az igazság elhivatott képviselőjeként politikai színpadra lépett nemzeti radikális párt elnöke ma saját híveivel szemben is képes hazudozni. Ezzel a tempóval azoknak a szintjére süllyed le, akik róla állítanak nyilvánvaló képtelenségeket, például azt, hogy a férfiak iránt vonzódik. Mivel ezt Terry Black mondta, egy pillanatig sem volt kétséges, hogy hazugság.
Más a helyzet azonban a Jobbik politikáját illetően. Vona Gábor sem gondolhatja komolyan, hogy egyik napról a másikra letagadhatja radikális, olykor szélsőséges elvbarátait, szövetségeseit. Egyik nap még gárdaegyenruhában feszít a parlamentben, és a Szent Korona előtt tesz esküt, aztán úgy tesz, mintha soha semmi köze nem lett volna Zagyva György Gyulához vagy Tyirityán Zsolthoz. A Magyar Gárda, a Betyársereg és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom aktivistái állandó résztvevői voltak a Jobbik rendezvényeinek, nyíltan együttműködött velük az egykori radikális párt.
Maga Vona Gábor is közös fotókon pózolt a hungarista, nemzetiszocialista nézeteiket a nyilvánosság előtt sem titkoló „betyárokkal”. Pár éve még csupán erődemonstráció céljával vonult fel a gárda és a Betyársereg egy-egy településen, azzal érvelve, hogy a hatóságok nem tudják megvédeni a tisztességes embereket a bűnözőktől, az agresszív cigány csoportoktól. Ma viszont ott tartunk, hogy a szélsőségesek egész fegyverarzenált halmoztak fel, aknavető gránátokat foglaltak le tőlük a terrorelhárítók. Sőt, Bőnyben rendőrt gyilkolt a hungaristák vezéralakja. Ezt már nem lehet elintézni egy kézlegyintéssel, és a szélsőségesek eszmei bátorítói sem rázhatják le magukról a felelősséget, hiába játsszák a politikai marketingeseik által kitalált zsúrfiúszerepet.
Még akkor sem, ha láthatóan annyira beleélik magukat az új pózba, hogy egyre nehezebb megkülönböztetni őket a balliberális pártoktól. Nem csoda tehát, ha a Jobbik támogatói nap mint nap csak kapkodják a fejüket. Értetlenül állnak Vona Gábor lépései előtt, amelyeknek egyetlen célja, hogy csapdát állítson Orbán Viktornak és a Fidesznek. A holdudvar egészen másként képzeli el a Jobbik szerepét. Szerintük a nemzeti ügyeket nem szabad alárendelni a kicsinyes pártpolitikai, hatalmi játszmáknak. Ezért bírálták Vona Gáborékat legutóbb amiatt, hogy nem támogatták a tömeges betelepítés tiltását célzó alaptörvény-módosítást.
Az ellenzéki oldalon persze gyakran érvelnek azzal, hogy a kormánypártok soha nem hajlandók kompromisszumra, ezért képtelenség velük dűlőre jutni. Csütörtökön viszont egy hónapok óta húzódó lényeges kérdésben bizonyította a Fidesz–KDNP, hogy nyitott az egyezségre, ha a másik oldalról is van hajlandóság az alkura. Miután a kormánypártok elfogadták az LMP jelöltjeit az Alkotmánybíróság betöltetlen pozícióira, az ellenzéki pártot egyből árulónak kiáltotta ki az MSZP, a Jobbik pedig paktumot emlegetett, és az elvadult politikai helyzetre hivatkozva bojkottálta a jelölési folyamatot.
Már nem is meglepő, hogy az egykori nemzeti radikálisok ismét egy platformra helyezkedtek a szocialistákkal. A tagadás politikája nem is vezethet más irányba, csak balra.