A többi diplomata egyetértően hümmögött, bólogattak, hiszen már nem a kilencvenes éveket írjuk, amikor minden virág virágozhatott, és ezt a lelkesítő folyamatot mindenki üdvözölte nyugaton és keleten egyaránt. Ma már az a lényeg, hogy szabadon beszéljen mindenki, aki akar, feltéve, hogy az apró betűs szószedetet nagyon alaposan bebiflázza, és nem mond senki olyat, ami elméletileg sértheti bárkinek az érzékenységét. De nemcsak az elvirágzás mutatja a korszak változását, hanem a fórumok módosulása is. A kocsmát a chatszoba váltotta, majd lett belőle közösségi háló, ahol minden sületlenség megjelenhet és annak ellenkezője is. Veszélyes butaságok sorakoznak a politika világából egy-egy cicás képpel megszakítva, attól függően, ki mit akar, vagyis kinek mit számol ki a titokzatosan működő algoritmus. A gyanú szerint a Facebook, a legnagyobb közösségi hálózat rejtélyesen működő szűrője nem pártatlan, erősen liberális oldalra húz, s ezt tovább erősítik a cég alkalmazottjai, akik konkrétan beleszólnak, mi lesz hír és mi marad kevesek szórakoztatása.
Elsőre ez viharnak tűnik egy pohár vízben, hiszen annak úgy kell, aki a Facebookról szerzi az információit. Csakhogy a trend éppoly veszélyes, mint a diplomata felvetése. A Facebook és társai ugyanis sajtó, ugyanúgy, mint a tévé vagy épp ez az újság, annyi a különbség, hogy mazsolázgatnak a világsajtóból, és újraközlik a fontosnak tartott cikkeket. Amelyek véletlenül épp ugyanazon az állásponton vannak. A Facebook vezetője nyilván azt mondja, szó sincs cenzúráról, a teljes szólásszabadság pártján áll a hálózat, de ez porhintés.
Hiszen a szólásszabadság eszméjének látványos eróziójával együtt a cenzúra is változott. A XXI. században már semmi szükség karót nyelt politikai tisztre, fedésben dolgozó nyomozóra, kérlelhetetlen tisztviselőre, aki letiltja a lap megjelenését, ha az egyedül üdvözítő tan kitételeiből nem vezethető le az írás értelme. Hiszen hiányoznak a régi újságkészítési részfolyamatok, az újságok befolyása és olvasottsága sem mérhető a hetvenes évekéhez. Változott a világ, változtak az emberek, az üdvözítő tan is teljesen üres, a lényege, hogy nincs tan, nincs érték, nincs jó és nincs rossz. Ez ellen nagyon könnyű és nagyon nehéz is véteni. Persze meg lehet oldani, ha az ember nagyon akarja, vagy épp ellenkezőleg, nem figyel eléggé.
A XX. században megismert felosztás eltűnt mind politikai, mint ideológiai értelemben. A modern kor kapitalistái fiatalok, vékonyak, sportosak és környezetvédők. Maguk mögött hagyták az olajat és a füstös gyárakat, no meg a szivart. De a törekvés a befolyásra pontosan ugyanolyan, mint a világtörténelemben bármikor. A vörösök és a barnák egyaránt a múlthoz tartoznak, a munkásideológiák befejezték iszonyatos karrierjüket, kidöntötték sarkából a Földet, hogy végül minden ember egyenlő legyen az okostelefonok korában. Már akinek van elég pénze egy ilyen készülékre.
A híreket olvasó mindenkori feladata, hogy gyanakodjon, esetleg a bolondját járatják vele. A Facebook híreit befolyásolják. Az újraközölt hírek folyama hiányos, az olvasható cikkek többsége is legalábbis gyanús, hogy csúnyán manipulált, esetleg teljes hazugság. A milliárdos üzletet befolyásolni úgyse tudja senki. De a józan ész és a gondolkodás alapkövetelmény, úgy pedig a cenzúra se ér fabatkát sem.