Az osztrák sajtó hamis színben tüntette fel azt a bicskei esetet, amikor egy menekült férfi a feleségét és a gyermekeit tiltakozásul a sínekre lökte. A lapok azt a látszatot keltették, hogy a nő és a gyerek a magyar rendőrök intézkedése miatt került a sínekre – ezt állapította meg az osztrák sajtó etikai testülete még 2015-ben.
Ki ne emlékezne azokra a napokra? Szeptember 3-án egy menekült férfi a sínekre lökte feleségét és gyermekét a bicskei állomáson. A fotók alapján úgy tűnt, hogy rendőri kényszerintézkedés sikeredett ilyen durvára.
Erről szó sem volt, a rendőrök éppen segíteni próbáltak az érintetteken. És ez csak egy fotó volt a sok közül, amelyek azt a hamis látszatot keltették a világban, hogy itt milyen embertelen és brutális módon bánnak a menekültekkel.
Az Orbán-kormány ellenfelei dörzsölhették a tenyerüket és mutogatták a külföldi sajtóban megjelent tudósításokat a magyarországi eseményekről. Azokat a tudósításokat, amelyek hazug mondatokból álltak manipulatív fotókkal illusztrálva.
És most mit látni Budapesten? Vonulnak a tüntetők a közmédia székházához, és azt skandálják, hogy elég volt a hazudozásból. Mindezt úgy, hogy az ellenzék magukat politikusnak tartó figurái színjátékot űznek, mert nagyon szeretnének áldozatként mutatkozni. Hogy ők is elmondhassák, micsoda diktatúra tombol az országban.
Ezért rendezték meg azokat a jeleneteket, amelyeket mindenki láthatott a hírekben. Persze nem sikerült minden úgy, ahogy akarták, mert saját magukat leplezték le egy-egy elszólással. Mint például az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó, aki szerint „k…va erős kép lenne, ha lefeküdnénk a lépcső elé és tarkóra raknánk a kezünket”. Szóval lesz mit gyakorolniuk a következő napokban. Annyit azonban elértek, hogy a nemzetközi sajtó beszámolt a történtekről.
A BBC-nél például a cikkükhöz Szél Bernadett és Hadházy Ákos fotóját választották, amelyet egy videóból vágtak ki, azt mutatván, hogy milyen erőszak éri őket. A The New York Times szintén a Hadházyék eltávolításáról készült videót osztotta meg, de a The Guardian is címlapsztorit rittyentett az eseményekről. Ezt egyébként akár el is lehetett volna kerülni, ha a köztévé vezetése más utat választ.
Ha beolvassák az ellenzék öt pontját, akkor talán a DK-s Varju Lászlót sem kell lebirkóznia a biztonsági szolgálatnak. Nem biztos, hogy érdemes volt idáig eljutni. Mert a kormány ellenfelei alig várják, hogy hiba csússzon az állami gépezetbe, és újból és újból diktatúrát lehessen kiáltani.
Varju László biztosan fájlalja a bordáit, de vajon mekkora hisztit vágna le Szél Bernadettékkel és elvbarátaival, ha a 2006-os rendőrterrort kellett volna résztvevőként átélniük? Mert ha valamikor brutálisan léptek fel a tüntetők és az utcákon sétáló emberek ellen, az a Gyurcsány-kormány idején volt.
A fideszes Révész Máriuszt is bántalmazták, az ő sérülése véresen valóságos volt. Kuncze Gábornak akkor is csak egy ízléstelen tréfa jutott eszébe, és Révész Mártíriusznak nevezte a politikust.
Valakik nagyon szeretnék, ha elszabadulna a pokol. Még a választások előtt elmondták, hogy akár erővel is, de meg kell buktatni a kormányt. Ezért provokálják a rend őreit, hátha elcsattan egy pofon.
Üvöltöznek, dobálóznak, gyújtogatnak és rombolnak. Ennek ellenére nem látni olyan jeleneteket, hogy azonosító szám nélküli maszkos rendőrök kezdik csépelni a tömeget.
Az Orbán-kormány nem a Gyurcsány-kormány. Ez nemcsak a társadalmi, szociális és gazdasági intézkedésekben mutatkozik meg, hanem abban is, hogy miként kezelik a tüntetéseket.
Ehhez képest az ellenzéknek és a „jogvédőknek” van képük manipulációval vádolni kormányt, holott ők maguk tesznek meg mindent annak érdekében, hogy manipulálják a világ közvéleményét.
